a sziv indulattya, ha atiszta, az egész tselekedeted szép, világos., és egyenes lészen. nem elég azt meg visgálni, ha ate tselekedeted jóé. hanem azt kel meg visgálni. ha a tselekedetednek vége jóé. mivel az Isten. nem tekinti anyira a tselekedetet., mint annak végit. erre a végre is mondgya az én apostolom. akár észtek, akár isztok, akár mit tselekesztek. mindeneket az Isten ditsöségire mivellyétek. 1 Cor. 10. 31. ezeket a szokot kell ate elmédben, és szivedben. bé nyomtatni, ugy hogy egyenes legyen szándékód, és tsak egyedül az Istenhez igyekezék. és igy minden jó tselekedetedet az Istenhez kell forditani. az egyenes szándék által. mivel akár mely jónak lássék lenni atselekedet., de a meg hal, hogy ha tsak ajó szándék. azt nem élteti, ne tselekedgyél tehát semmit is hejában valoságbol. és azért. hogy az emberektöl meg ditsértessél. hanem a midön, valamely jó igyekezetet tettél fel. az Isten ditsöségire., azt egyaránt. mind végig kövessed.
Storophila. de uram miképpen kerüllyem azt el. hogy az emberek ditséreteket ne keresem.?
A kristus. el kel azt magadal erösen hitetni. hogy az Isten mindenüt jelen vagyon, mivel kitsoda az, a ki az ura elött. lévén, inkáb kivánna még is tettzeni valamelyiknek atársai közül, mint sem az urának akitöl mindent vár, ne gondoly tehát az emberek ditséretivel, hanem várjad az igasságos bironak sententiáját. és tsak egyedül. annak akarattyát keressed.
Storophila. uram mit kellesék még többet tselekednem?
A kristus egyebet nem. hanem visellyed akeresztet. alázatos elmével. Héráclius CSászár. igen drága öltözetben lévén. arra a hegyre akará vinni nagy pompával a keresztet. a melyre én vittem. vala. de egy láthatatlan kéz. meg tartoztatá ötet. ugy anyira hogy mentöl inkáb erölkodnék fel vinni, annál inkáb érzé hogy viszá taszitanák. ezen a tsudálatos dolgon meg ijede mind maga, mind a jelen valo nép, azonban. Zakariás, ajérüsalemi püspök. meléje menvén mondá néki. uram visgáld meg, hogy ha. eza nagy pompa meg egyeziké akristus szegénységivel. és alázatoságával. akoron a CSaszár magában térvén. és le vetvén drága ruháját. közönséges köntosben öltözék. és minden akadály nélkül. fel vivé akeresztet a kálvária hegyére, ahonnét annak elötte egy nehány esztendövel el vitték vala a persák. eszerént
(III. A Keresztnek királyi uttya: 332)