Azok kik a kristus szolgálattyára szentelik magokat, eleintén, kegyes vigasztalásokal. tápláltatnak. valamint az olyan kisdedek. akiket az attyok. téjjel táplál. de a midön valamenyire eléb mentenek ajó erkölcsben., nagy kisértetekel. is fognak. némelykor meg probáltatni. mert mentöl inkáb ellene állunk a mi ellenségünknek, annál inkáb igyekezik hogy bennünket meg gyözhesen. keveset is gondol az ollyanal., a kit könnyen magáévá tehet., az Isten némelykor el távozik azért, hogy meg probállya hüségeket azoknak., a kik valoságal az övéi, ebböl következik. hogy a mely dolog kedves avigasztalásnak idejében., ugyan az a dolog el szenvedhetetlen a nyomoruságban., ezt a változást meg probálá Dávid, a mikor azt mondgya. a bövségben lévén, azt mondottam. hogy soha meg nem tántorodom, de nézük mit mond anyomoruságban. mihent ortzádot el forditottad. töllem. azonnal keserüségben estem. ps. 29. 7.
Hasonló változást fogunk látni storophilában. azt láttuk. mitsoda örömel hordozta a keresztet, de mostanában. hogy a szélvész fel támadot., tsak a sok panaszolkodást fogjuk hallani, nagy vigasságal hordozá a keresztet. de mentöl többet hordozta, annál sulyosabnak kezdé találni, azért is panaszolkodni kezdék, némelykor arrol, hogy a kereszt hoszu volna, némelykor meg hogy nehéz, erre valo nézve el fürészele egy darabot a keresztböl, gondolván hogy a kristus távul lévén. nem látná ötet.
A midön pedig a kereszten munkálodik vala, akristus oda érkezék. és meg feddé arrol mondván., mit látok. és mit gondolsz storophila. nem veszedé azt észre hogy meg gyalázod akeresztet. hogy ha abbol el vész. hát igy hordozodé az én terhemet, a melyet is nem régen oly nagy buzgoságal kivántál hordozni.
Storophila kérlek uram. ne bánnyad a mit tselekszem, mivel ez a kereszt. igen hoszunak tetzvén, azt gondoltam. hogy abbol egy darabot el vehetek.
A kristus. sokal jobban beszélsz mint sem gondolod a midön azt mondod hogy az a kereszt hoszunak tettzik. azt jól mondod. mert a tsak tettzik, de valoságal nem hoszu, hogy ha pedig magad intenéd magad a szenvedésre és azt mondanád. legyünk békeséges türésel; a szenvedésünk nem tart sokáig, illyen formában nem tettzenék
(III. A Keresztnek királyi uttya: 339)