Szelidek mint a júh, szenvednek türésel. probállyák hohérnak. kegyetlen kinzásit. csendes az ö lelkek, s’ tellyes reménségel, nem hogy zugolodnék. söt áldgya fájdalmit.
ollyan szándekban vagyé mint ezek a keresztény vitézek. vagy fogszé mindenkor zugolodni és panaszolkodni, némelykor a kereszted hoszaságárol. némelykor annak nehéz voltárol. tudodé azt hogy te kivagy? és hogy ki legyen a, a kire. haragszol., de kérlek ki vagy te, nem egyéb hanem árnyék. és pór, ki ellen panaszolkodol, nem de nem az Isten ellen, az ellen a véghetetlen, és bölcseségü Atya ellen.? azt meg engedem néked, hogy nehéz a kereszt, de arra kell vigyáznod, hogy azt nem tsak meg engedi, de söt még az Isten küldi reád, leányom, az Isten maga önnön a joság, még is te akarod nékie meg mutatni, hogy miképpen bánnyék veled, az ötves tudgya azt. hogy meddig kell a keméntzében hagyni az aranyat, te néked sem szükséges meg tudni azt az idöt a mely Isten hatalmában vagyon. akoron ment lész a keresztöl, a midön a ki reád adta. idejét láttya el venni rollad, helytelenül panaszolkodol tehát. az idönek hoszas voltárol, tsak a te gyengeséged tselekeszi azt, mivel az idö magában rövid, kapcsollyad tehát magadot az Istenhez, hadgyad az ö akarattyára magadot. és rövidnek találod azt az idöt, a melyröl panaszolkodol.
Storophila. akár mint légyen uram. de az én eröm el fogyot, és ollyan gyenge vagyok. hogy továb nem mehetek. nem tsak hoszu nékem eza munka. de a fájdalmat sem szenvedhetem továb.
A kristus. soha nékem illyen formán többé ne beszély. jób volna azt egyszers mind meg mondani, hogy nem akarod akeresztet hordozni, mint sem azt mondani hogy azt nem hordozhatod. mivel tud meg azt. hogy mindent tselekedhetel az által. a ki tégedet meg erösit. philip. 4.13. semmi akor nem nehéz, a midön a ki valamit parancsol. segittséget ád parancsolattyának. végben vitelére, szokása abetegnek meg unni mind azt. a mi néki használhatna, és örömesteb szereti a hellyit változtatni, mint sem az orvoságot bé venni., légy jó reménségben tehát storophila, ha a fájdalmad könnyü, ahoz nem nagy békeséges türés kell. ha a nehéz, a ditsöséged nagyob. lészen. és ha a hoszu. a jutalom is örökös lészen. azon kivül is a mihez az ember meg szokik.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 343)