és hogy annak az uttya hoszu, és tövises, de azt tsak szenvedni kell, mert az Istennek ugy tettzik. azért is mondá Dávid, tsufságul adtál engemet az esztelennek. olyanná lettem mint a néma. és fel nem nyitottam aszámot. mert azt te tselekedted. ps. 33. 12. nem zugolodot tehát dávid. mert az Isten akarattyán meg állot; kövessed azért az ö példáját. és azt gondold meg. hogy a mely üldözéseket, és szomoruságokot szenvedcz az emberektöl, ne az üldözéseket tekinttsed, hanem ahittel valo szemeidet emeld fel annak láthatatlan kezeire. a ki tégedet ostoroz. leheté helyes oka. egy szolgának. azon panaszolkodni a mit az ura tselekeszik a maga házánál. alázatosan kell hát azt el venni a mit az Isten reád küld, mivel az, az ö akarattya, elmélkedgyél gyakran ezekröl., és meg látod hogy könnyünek találod nyomoruságidot.
Storophila tudom uram hogy kételen vagyok szenvedni, ugyan az a kételenség is okoza az én keserüségimet.
A kristus. vessed az égre szemeidet, és tekinsd. meg az örökös jutalmat., melyet igérnek azoknak, kik türésel szenvednek. mivel a mi kin, és nehéz atürhetetlennek. a könnyebség abékeséges türönek, hogy ha a békeséges türésnek hasznait fogod tekinteni, sokal könyeben fogsz szenvedni, mert szenvedésidben. még elöre meg kostolod a menyei boldogságnak vigasztalását, hát ha szüntelen valo kinban kellene lenned. azért hogy meg láthass engemet ditsöségemben az én szenteimel., és hogy néked is részed lehessen abban., valyon soknak tartanádé szenvedni ollyan nagy ditsöségért, szenvedgyed tehát mostanában azt, a mit nem akarsz, azért hogy el érhessed azt. a mit kivánsz. semmit ne fély attol. a mit szenvedcz. mert az Isten azért küldi reád. hogy meg probáltasál. apoc 2. 20. ezigy lévén., légy hiv mind végig. és meg adom néked az életnek koronáját, azt pediglen tud meg, hogy a ki koronát fog adni. ugyan az is tészen hüségesé. de azt akarja. hogy a sziv alázatos légyen, visgáld meg hogy mitsoda az a korona, a mellyet az Isten igér, és hogy mi légyen az az örökös benne valo élet. és ditsöség. mitsoda hasonlatosság vagyon egy szem pillantásig tarto élet, és szenvedés közöt. és az örökké valo jutalom közöt, el is lehet mondani. oh! meg foghatatlan adakozo Isten
Storophila ezekre a kegyesen valo intésire akristusnak, meg kezdék bátorodni, és eröt vévén magán, fel kiálta, kész az én szivem. uram
(III. A Keresztnek királyi uttya: 347)