holtok után oda ne mennének, mivel ha valoságal gondolkodnál. az ót valo kinokról. az örökké tarto tüzröl, arrol a setét rabságrol., a kárhozattaknak irtoztato jajgatásokrol., és orditásokrol. meg láthatnád, hogy nem lehet már azoknál nagyob kinn.
Storophila. oh! én Istenem. it égess. it vágj. it kinoz engemet. tsak az én lelkemnek irgalmaz. és üdvezittsed, ugy tettzik mint ha a nyomorult lelkek ezeket mondanák nekem.
Miért panaszkodol. egy kis szenvedésért, egy szem pillantásig, tarto semi buért, vagyoné nagyob kinn, mint melyet szenvedünk. de a még nehezeb. hogy nincs reménségünk.
Tizen egyedik Rész Hogy a keresztet lehet hordozni a jutalomnak reménségiért.
A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet. hebr. 12. 2. Storophila. Ezekre valo nézve meg bátorodván, nagy buzgoságal. jár vala a félelemnek uttyán, nagy sziv fájdalomal. suhajtozik vala azért. hogy az örökké valo kint érdemlené vétkiért. de meg más felöl azal vigasztalá magát, hogy lehetne nékie ez életben meg menteni magát attol a kintol. A ki tsendes életet élhetet volna. keresztet szenvedet hebr. 12. 2. akeresztel, minek utánna pedig eleget szenvedet volna. akristus felyeb akarván emelni ötet, mondá nékie. elég már kedves storophilám. a szomoruságnak, és a félelemnek uttyán eleget jártál. vagyon még más útt, a mellyen gyönyörüségel, és örömel járhatz, hadd el a félelmet, és tekintsed ezután a jutalmat., mivel az olyan lélek a ki azt tekinti, semmit nem tart nehéznek a szenvedésben., örömben vagyon, és tsak a boldogságot szemléli, ki is igyekeznék. a tekélletességet el érni. ha azt gondolhatná hogy jó tselekedeti jutalom nélkül maradnak, miért kivántam én szinemet el változtatni az én tanitványim elött., hanem azért. hogy ditsöségben látván engemet. inkáb kövessenek szenvedésimben. és a ditsöségre valo nézve. örömesteb visellyék a keresztet. fel támadásom után is miért engedtem azt meg, hogy az emberek hozám nyullyanak, és lássanak, azért hogy nem kételkedhetvén. igéretimben, készebbek lehessenek a békeséges türésre. ahadi ember is nagyob bátorságal., és örömmel megyen ahartzra amidön bizonyos abban hogy meg jutalmazzák, azt tudod hogy akár
(III. A Keresztnek királyi uttya: 359)