Tizen kettödik Rész Hogy a kristushoz valo szeretetért kel a keresztet hordozni.

Az én kedvesem enyim, és én övé vagyok. Cant. 2. 16.

Storophila. nagy örömel járván areménségnek uttyán, nem vala mesze a szeretetnek uttyátol, amelyröl is ezeket mondá néki a kristus. leanyom még más utat akarok neked mutatni. a mely sokal nemeseb, mint a melyen eddig jártál, igen jó akeresztet félelemböl, és reménségért hordozni. de sokal jóbb szeretetböl, mivel az Isten fiaihoz illik az öröm, a félelem, és a reménség pedig a szolgákhoz. hitesd el tehát azt magadal., hogy az atyád adta reád a keresztet, azért járj bizodalomal. és bizonyos légy abban. hogy tsak. azt, és tsak anyit fogsz szenvedni, a mint ö akarja, az ö ostorát ugy kel tekintened, valamint egy atyai ostort, és nem ugy mint egy itélö bironak ostorát.

Storophila. A valo uram. hogy atya vagy, de olyan atya. a ki minket meg feddesz. ostorosz, és nyomorgatz. ugy tettzik hogy mind ezek, nem a szeretetnek, hanem a keménységnek. jelei, en pediglen tégedet mindenkor ugy tekintettelek. valamint az irgalmaságnak attyát, és minden vigassztalásnak Istenét, a ki minket vigasztalsz. minden háboruságinkban. 2 Cor. 1. 3.

A kristus. meg tsalod magadot storophila, ha azt gondolod hogy nintsen vigasztalás akeresztben. és a nyomoruságban, nem tudodé azt, hogy a mellyek meg iratattak. ate tanulásodra iratattak, hogy a békeséges türés által, és az irásoknak vigasztalások által. reménséged legyen. rom. 15. 4. látod tehát hogy leg inkáb az irások szerént valo békeséges türesre és vigasztalásra vagyon fundálva areménség. el felejtettedé ezt az intést. mely tégedet illet, fiam ne vesd meg az ur dorgálását, és el ne faradgy lelkedben. mikor ö tölle dorgáltatol, mert a kit szeret az ur meg dorgálya., meg ostoroz pedig mindent valakit fiává fogad. hebr. 12. 5.

Storophila. hát uram, mindeneket meg ostorozé.?

A kristus. Igen is mindeneket, senkit ki nem veszen, abbol meg láthatod hogy senkit ki nem veszen., tsak azt tekinttsed meg hogy én velem egyetlen egy fiával. miképen bántanak, vétek nélkül valék, még is nagyob kiméllésel nem bántanak velem. mint másokal, ha az Isten eszerént bánt az ö egy fiával, aki vétek nélkül vala, és ha az emberekért. ahalálra adta, itéld el. hogy miképen kell bánni. azokal, kik a minden napi. vétkekért, minden féle büntetést érdemlettek, tarttsad jónak

(III. A Keresztnek királyi uttya: 362)


Előző oldal | Következő oldal