vinnem. mivel, az én eledelem ez, hogy annak akarattyát tegyem. a ki engemet elbotsátot, és el végezem. az ö dolgát. joan. 4. 34. eszerént is illik avaloságos fiakhoz hogy visellyék. akeresztet, nem a büntetésért valo félelemböl, se nem ajutalomért valo reménségböl. hanem a tiszta szeretetböl, és tsak azért, mert ugy tettzik amenyei atyának.
Storophila. Édes üdvezitöm. mivelhogy kin szenvedésednek pohárát meg ittad. én is azüdveségnek pohárát fel veszem, és az úrnak nevét segittségül hivom. ezt akarom. és ezt kivánom ez után egész szivemböl, bánnyál ugy én velem a mint néked tettzik. ate akaratod legyen meg énbennem, és én általam. ne visgályam azt ez után, hogy mi édes, vagy keserü. hogy mi nehéz, vagy könyü, hanem gyorsaságal, és buzgoságal alkalmaztassam magamot ahoz. a mit tettzik néked irántam rendelni, tsak elégyen nálam kedves, és tsak a tessék nékem, ami meg egyez ate szent akaratodal.
A kristus. azon igyekezél. leányom. hogy mindenkor ebben a szándékban lehess. járj siettségel ezen az uton, mert e sok szenteket vezetet atekélleteségre. eki tettzet egy szüzben. a kitöl is midön azt kérdették volna, hogy mi formában érhetet atekélleteségre, azt felelé. ugy hogy az Isten kezéböl. minden nyomoruságokot egyaránsu szivel vettem, ha valaki meg bántot, vagy meg szomoritot, azon igyekeztem hogy neki azt meg köszönyem, és azért joval voltam hozája, nem is panaszolkodtam sohais másnak, tsak az Istennek. az én nyomoruságimban. vigasztalást is vettem tölle, hasonlo képen felele meg egy más mondván, hogy soha olyan nagy nyomoruságban nem lehetet, hogy még nagyobat nem kért volna az Istentöl., érdemetlennek tartván magát arra. hogy azö kezéból oly drága. ajándékot venne.
Storophila. meg sem tsalá uram magát. mert a ki tégedet igazán szeret, és a ki jó téteményidért. néked hálákot ád. nagyob vigasztalása nem lehet, mint a, hogy ate akaratodra hagya magát. ugy kel néki örülni anyomoruságban. mint annak a ki szerentsében és bövségben vagyon. boldognak kel magát tartani. ha másoknál aláb valo, ugy kel annak örülni ha meg vetik. valamint a nagyra vágyo örül annak a midön tisztelik. ugyan is uram ollyanokot választottál magadnak., akik a világ szerént. igen alá valok valának, de öket tselédidnek, és barátidnak fogadád, és öket az egész földnek fejdelmivé
(III. A Keresztnek királyi uttya: 365)