36. kik valának mind ezek, hanem mind anyi hárfások. kik éneklésekel bizonyságot tesznek vala az egész földön. az Isteni igazságrol. az anyaszent egy ház historiája azt mondgya két atyafirol. marcus. és marcellinus felöl, hogy meg fogák öket, azért hogy keresztények valának. és egy oszlophoz szegezék öket, a biró mondá nékik, mitsoda nyomorultak vagytok. legyetek okosok, és szabadittsátok meg magatokot a kintol., de ök azt felelék. hogy soha olyan vendégségben nem voltanak., a mely kedveseb lett volna nékiek, mint a, hogy a kristusért szenvedhetnek, adgya Isten, hogy egész életünkben lehesünk ebben a kinban. végtire nyilakal lödözék meg öket. az aszszonyok közöt is találok hasonlo példát. agotha szüz. kinem mondhatni mitsoda nagy örömel mene a tömlöczben. és szenvedésit az Istennek ajánlá, ágnes tizen három esztendös korában. ígen nagy bátorságát mutatá. menvén olyan nagy örömel és siettségel a halálra. mint ha a menyegzöi agyban ment volna, mit gondolsz thecla felöl. a ki minek utánna meg gyözte volna avad állatokat. és meg probálta volna atüzet, és a tömlöczöt. ezeket mondá, ha szinte egész életemben kellene is viaskodnom a vad állatok ellen. ha a tüzet, lántzot, és tömlöczöt kellene is szenvednem, de ezeket mindeneknél nagyobra betsülleném. tsak lehetnék arra méltó. oh én Istenem. hogy mind ezeket a kinokot., te éretted, és ate szent nevedért szenvedhessem. látodé tehát storophila, hogy mitsoda sziv béli örömel. szenvedték ezek a szentek a keresztet, és akinokot.

Storophila. én azt látom uram. és azt szégyenlem. hogy hozájok hasonlo nem vagyok. mivel ezek a szentek. nem tsak békeséges türésel szenvedték azokot a kinokot, de sött még azokban gyönyörködtenek, és ugy siettek akinra, mint valamely ditsöséges állapotra, en pediglen nyomorult. többet nem tselekedhetem, még arrais nagy bajal vehetem magamot. hogy ne zugolodgyam. és békeséges türésel szenvedgyem. azt, a mit az Isten rendelésinek tettzik ream küldeni, de uram segittsed az én gyengeségemet.

A kristus. légy jó reménségben. és erös bizodalomban, ate eröd nevekedni fog lassanként. anyira, hogy a tekélletes békeséges türést el éred, ha szinte mostanában anyomoruságnak könyü terhe alat szenvednél is. de azon meg ne ijedgy, végtire el nyered hüségedért valo jutalomul az örökké valo ditsöséget. ha ambár arra a nagy tekélletességre nem juthatz is, leg aláb, sene zugolodgyál. se ne panaszolkodgyál. hanem álhatatoságal szenvedgy. vegyed jó szivel mind azt. valami reád jö, fájdalmodban maradgy békeségel, és a

(III. A Keresztnek királyi uttya: 372)


Előző oldal | Következő oldal