minden mesterségével azon vagyon hogy panaszra, és zugolodásra indithassa azokot. akik szenvednek, de ha hálá adásal. szenvedik a nyomoruságot. minden kéttség nélkül el veszik a martyrságnak koronáját.
Storophila. Most már én azt által látom uram. hogy mi se jobbat nem gondolhatunk. se nem mondhatunk. ezeknél a szóknál. hálá adassék Istennek, ennél se rövidebbet. se kedvesebbet, se hasznosabbat nem lehet mondani. most veszem eszembe. hogy mire valo légyen, egy öreg embernek oktatása. aki is eképen inté egy beteges tanitványát, kedves atyám fia. igyekezél azon, hogy a betegség nehézségedre ne legyen. és a zugolodásra ne indittson. mert a betegségekben valo hálá adás. leg föbb tselekedete a vallásnak. ha vasbol vagy. a tüz meg emészti rosdádot, ha pedig aranybol., atűz meg probálván tégedet., a jó erkölcsben nagyon elö mégy, ne nyughatatlankodgyál tehát. mert ha Istennek ugy tettzik hogy szenvedgy testedben. ki vagy te? hogy az ellen ály,? szenvedgy azért békeségel, és kérjed az Istent. hogy azt rendelye felölled a mi néki tettzik.
A kristus. Az az okos öreg ember. jól oktatá tanitványát, azt jovallom neked is. hogy azt kövessed. mivel anyomoruságokban valo hálá adás, meg külömbözteti ajokot, agonoszoktol. és meg mutattya. hogy ki ki mitsodás legyen Isten elött. tudodé azt, hogy azok akik harangot öntenek minek elötte azt fel vonnyák atoronyban kalapátsal azt erösen meg ütögetik. meg probálván a hangjárol. hogy ha nintsené repedés benne, és ha jó hangot nem ád, el ronttyák, az Isten hasonlo képen tselekeszik, az ö választatit. az után emeli fel az égben., minek utánna sok nyomoruságokal meg probálta volna, meg látván elsöben. hogy ha a békeséges türések állandoé, és ha kedves szozatot adnaké, az az, hogy mitsoda formában tselekesznek, és beszélnek, az Isten illyen formában ütögeté meg jóbót, eszközül vévén arra. az ördögöt. akit jeremiás proféta, avilág kalapáttsának nevezi. de mitsoda hangot ada ez a harang. és mit monda ez a békeséges türésnek példája, mindent az ur adot nekem. az ur vett el mindent töllem. ugy lett amint néki tettzet, legyen áldot az urnak neve. mitsoda kedves szózat nem valaé ez Isten elött de még másodszor is az Isten meg akarván ötet probálni, a sátán hatalma alá adá az ö testét, ez a kegyetlen ellenség. irtoztató nyavalyát ada reája, jób pedig aganén hevervén.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 377)