atest, sem a vér ki nem nyilatkoztatot, hanem a menyei atya érteti azt meg azokal. akiknek világoságát adgya.
A kristus. E valo. mivel azok olyan titkok, a melyek el vannak rejtve. a világi böltsek elött, és ki vannak nyilatkoztatva. az együgyüeknek, pál azokot jol tudta, noha ö magát igen kitsidnek tartotta, de Isten elött nagy volt. azért is mondá ezeket, nagy örömest ditsekedem. az én erötlenségimben, hogy lakozék én bennem akristus hatalma. azokáért gyonyorködöm az erötlenségekben. aboszuságokban. akristusért valo szorongattatásokban. mert mikor erötlen vagyok. ugyan akor erös vagyok. 2. Cor. 12. 9. halgassad meg másut mivel ditsekedik. hogy mit szenvedet. igen sok munkákban. atömlötzökben gyakrabban. avereségekben mód felet, ahalálokban gyakorta, a sidoktol ött ször egy nehany negyven tsapást vettem, háromszor veretettem meg veszökel. egy szer meg köveztettem, háromszor hajo törést szenvedtem, egy nap, és egy éttzaka. atenger mélységében voltam 2 Cor. 11. 22.
Storophila. uram nem tudom mint vagyok, midön illyen tsudálatos dolgot hallok, mivel ki ne tsudalkozhatnék, ennek az apostolnak meg gyözhetetlen békeséges türésin, ö ugy számlállya elö sok szenvedésit, és ugy ditsekedik azokal, mint mások szoktak ditsekedni. nemesi titulusokal. hol vagyon olyan bölcs, aki tsak bölcseségével meg foghassa. az illyen rend kivül valo dolgokot.
A kristus. E nem volt olyan tudatlan dolog, a régieknél is, a mint gondolod. a pogányok nem mondottáké, hogy a munka. és a szenvedés illendö dolog egy romaihoz, nem mondottáké azt, hogy a tüz meg probállya az aranyat, és a nyomoruság a bátorságot, a pogányok nem tanitották atunyaságot. sött még mindenkor ditsekedtek. a mikor sebbe éstek. és nyomoruságot szenvedtek, mert azokban meg mutathatták bátorságokot, hogy ne ditsekedhetnék. tehát az olyan az urban, aki ö erette szenved?
Storophila. ha ditsekedni kell, nintsen igazáb valo ditsekedés mint az Istenért valo szenvedés, tsak az urban valo ditsekedést is kell keresni. kitsoda adgya azt nékem. hogy tsak az én uram Jésus kristusomnak keresztében ditsekedgyem.? édes üdvezitöm. te vagy az én ditsöségem. és az én szivemnek egész vigassága. tsak egyedül benned ditsekedem. és amagam gyengeségében, had keresék avilágiak aditsöséget, hadd adgyanak ditséreteket egymásnak, de én tsak azt
(III. A Keresztnek királyi uttya: 387)