keresem amely az urtol jö, óh veghetetlen igazság. irgalmaság. meg foghatatlan bölcseség. ditsöség. légy nékem mindenem, tégedet illet a ditseret, a tisztesség, és a ditsöség, te tölled minden kegyelem, áldás, világosság, és bölcseség. az egész világon lévö teremtett állat adgyon néked ditséretet. és hálákot. mind örökön. örökké. A kik a kristusé. a testet fel feszitették az ö indulatival. és kivánságival együt. gal. 5. 24.
Tizen nyoltzadik Rész. Hogy a kereszt uttyának vége. atest fel feszitésében áll.
A kik a kristusé. a testet fel feszitették az ö indulatival, és kivánságival együt. gal. 5. 24.
Storophila. Gondolván. hogy már semmi nem volna több hátra, azért semmi kérdést nem is téve, de akristus. még nagyob tekélletességre akarván ötet vinni. mondá nékie. valoságos boldogság a te néked kedves storophilám hogy eddig el érkezhettél. de még egy nehány lépést kell tenni ollyan uton, a mely sokal nehezeb az eddig Talonál.
Storophila. hát uram mi vagyon még hátra. nem végeztemé el. akeresztnek uttyát?
A kristus. valo hogy egy részit el végezted. de nem vagy még tellyeségel annak végin,
Storophila. mit kell uram még többet tselekednem.?
A kristus. szükséges hogy a mely keresztet eddig velem hordoztál, hogy arra fel feszitessél. mivel nékem minden igyekezetem tsak a vala. hogy fel feszitessem arra a keresztre, melyet akálvária hegyére fel vittem. minden valami az én szenvedésemkor történék, arra a végre volt, hogy a keresztények. annak.. ne tsak titkos értelmét keressék. hanem ugyan azt kövessék is. azon igyekezenek tehát, hogy minden tselekedetek a keresztre én velem öket fel emellyék. erre kell tehát minden igyekezeteket forditani, valamint én tselekedtem. mivel én engedelmes voltam az atyámnak mind halálig. akár menyit járj tehát akeresztnek uttyán, de annak jutalmát nem veszed, hogy ha tsak azon holtig nem jársz.
Storophila. hogy lehetne uram a, hogy tiéd ne akarnék lenni, holot ate szent kegyelmed által, már régtöl fogva. egészen szolgálatodra
(III. A Keresztnek királyi uttya: 388)