engem rabul ád abün törvényének. mely az én tagaimban vagyon, azért jol lehet én az én elmémel szolgálok az Isten törvényének. de atestemel, a bün törvényének. óh én szegény nyomorult.! kitsoda szabadit meg engemet ehalálnak testéböl. rom 7. 22.
A kristus. nem más. hanem a testednek fel feszitése, tsak tudgyad meg ölni magadban a földi embernek tagjait, mert azoktol származnak arosz erköltsök, és a rosz kivánságok.
Storophila mint hogy oly szükséges ez a fel feszittés, kérlek uram magyarázd meg azt nékem bövebben.
A kristus. azt meg kell tudnod hogy két féle kereszt vagyon. az egyike testi kereszt. a másika lelki kereszt., az elsö abban áll, hogy nagy mértékleteségel légy az ételben, és az italban. és az érzékenységeknek semmiben nem kell kedvezni. a másodika abban. hogy meg türköztessed a léleknek kivánságit. azt mindenkor tsendeségben. és békeségben tarttsad, akevélységnek. és aharagnak sebességit meg zabolázad, magadot mindenért meg fedgyed, magadnak semmiben ne kedvez. és magadal mint egy, mindenkor viszá vonásal légy. mivel igen drága kereszt az ur elött, és ditsöséges erött venni rosz gondolatidon, ellene mondani akaratidnak. és azokot meg gyözni
Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jóbban értem. ezt a lelki képen valo fel feszitésit a testnek. ugy gondolom hogy ahoz nagy eröszak kivántatik. kérlek azért, tanits meg arra hogy mi formában lehessen azt végben vinnem,
A kristus. örömest. hogy pediglen végben vihessed a lelki fel feszitésit a testnek. lelki szegre is kell szert tenned, a melyel fel feszittsed a testet. azért is mondá dávid. verd által testemet felelmedel. mert rettegésel tekintem itéletidet, szükséges tehát, hogy az urnak félelme a testet meg hassa, és azt a szolgálat alá vesse, hogy ha pedig atest fel támad, és nem akarja magát fel feszitetni. meg fogja probálni az urnak rettentö fenyegetésit. az én lelkem nem marad többé az emberel, mert ő tsak test, aki pedig fel feszitetett. a meg hall. a véteknek, és éll az Istenben, az illyen szegektöl meg ne ijedgy, mivel a szeretet erös mint ahalál.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 390)