télben. és ferentz ahóban feküvék, miért mivelék. azok a szentek ezeket. hanem azért. hogy a külsö keresztnek nagy ereje vagyon. el üzni a belsö kisérteteket.
Storophila. uram tsak arra kérlek, hogy végy oltalmad alá engemet, tégy magad mellé engemet. és azután akár ki emellye fel kezét ellenem. mert te vagy az én békeséges türésem, te is voltál reménségem, iffiuságomtol fogvást, ps. 70. 6. a keresztben gyözedelmes leszek. ellenségimen, és niind addig viaskodom vélek, valamég mind el nem vesztem. oh! üdveséges kereszt. mely hasznos vagy, és hogy mely kevesen vannak ollyanok még a keresztények közöt is, kik üsmerjék ate erödnek hatalmát.
Masodik Rész Hogy a kereszt meg tisztittya avétket
Az Isten tellyes joságal., és irgalmasságal. meg botsattya a vétket, a nyomoruságnak napján, Eccli. 2. 13. Storophilának. szokása vala minden reggel elmében valo valamely imádságot tenni, és soha enélkül utra nem indula. egy szer a többi közöt azon elmélkedék, hogy mitsodás volna akeresztényi léleknek meltosága, és felséges volta annak a kegyelemnek., a melyel fel vannak ékesitve. ugy tettzék nékie, mint ha ugy volnának bé fedezve, ezzel a kegyelemel, mint valamely fejér vékony gyóltsal, avéteknek pedig ruttságát ugy tekinté mint olyan ottsmány sárt. mely meg rutittya, a léleknek köntösét, ezek az elmélkedések. nagy sohajtásokra inditták, és mondá. oh! kitsoda tisztittya meg az én lelkem üsméretit a meg holt tselekedetektöl. hogy szolgállyak az élö Istennek, hebr. 9. 14. ki tisztittya meg szivemet hamiságábol, mikoron töröltetnek el gonoszságim, és meg botsátatnak vétkeim. A kristus. halván ezeket abelsö képen valo sohajtásokot. mondá néki, leányom, akeresztnek. és anyomoruságnak ereje törli el avétket. a tisztittya meg alélek üsméretet, és az is mossa meg aléleknek ruháját, és azt fejérebbé teszi ahonál. erre valo nézve mondá sára, az iffiu tobiásnak felesége. szivének keserüségében. légyen áldot ate neved oh atyáinknak. Istene. aki haragod, után, irgalmaságot tselekeszel., és aki anyomoruságnak. idejében meg botsátod bünököt azoknak., kik hozád folyamodnak, tób. 3. 13. abölcs nem mondgyaé, hogy az Isten tellyes
(III. A Keresztnek királyi uttya: 404)