honnét vagyon hogy az olyan lelkek, kik tiszta életet élnek, még is oly keményen ostoroztatnak, ugy tettzik mint ha az igasság ellen volna, az ártatlan személyekel.. akeresztnek leg sulyosah terhét viseltetni.?

A kristus nem olvastadé az Évangyéliumban. hogy a menyei atya, hasonlo akertészhez, a ki meg tisztittya agyümöltsöt termö ágat, hogy több gyömölcsöt teremjen. joan. 15. 2. mit lehet ezen mást érteni, hanem akeresztet. és anyomoruságot, igy vagyon a magnak atsép, a vasnak a reszelö, az aranynak atüz. igy vagyon anyomoruság az igaznak, aki az által el nem rontatik. hanem meg tisztittatik, mivel akár mely tekélletesnek tessék is az emberek elött, de az Isten talál benne valamely fogyatkozást, a melyböl ez az irgalmaságal valo kemény atya meg tisztittya, meg büntetvén benne. a mi néki nem tettzik, hogy ezt a valoságot jobban meg érthessed, tekinsd meg a mester embereket, sok olyan munkájok vagyon nékik, a mely szépnek, és egésznek láttzik lenni, az ollyannak a ki ahoz nem ért, de az ollyan a ki ahoz ért, más képen itél felölle, és mindgyárt észre veszi a fogyatkozást, eki tettzik az épületben. a kép irásba, és a köntös tsinálásban. a szentek felöl is igy gondolkodgyál. noha ök ártatlanoknak láttzanak is lenni az emberek elött, de az Isten tudván. fogyatkozásokot. öket meg igazgattya. nem haragbol, hanem szeretetböl. nem azért hogy munkáját el ronttsa. hanem hogy azt tekélletesebé tégye.

Storophila. Igen akarom uram. hogy ezt a kérdést. tettem, mivel alkalmatoságot adot nékem, azt nékem meg magyarázni, és velem meg értetni, mivel senki nem lehet valami motsok nélkül, mert ez az élet, annyi sok gond, és baj alá lévén vettetve. látom hogy lehetetlen a szivnek, akár mely igen légyen is az Istenhez kaptsolva, hogy egészen tisztán maradhasson. a világi pór miat, mivel az igaz is meg esik, héttzer napjában. az irás szerént, és jaj volna még annak is aki leg ditséreteseb életet élt, az emberek elött, hogy ha azt, irgalmaság nélkül itélnéd.

A kristus. A nagy hasznodra vagyon, hogy a kereszt. leveri a véteknek porát. mely a lélek szépségit meg ronttya, és a szükséges, hogy a belsö sebet, meg gyogyittsa a külsö seb, azért aki az Isten. ostorát fel nem akarja venni. meg mutattya, hogy nem akar meg tisztulni.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 406)


Előző oldal | Következő oldal