Storophila. mitsoda nagy jó tétemenyel vagy uram hozánk. ki volna olyan. aki szivesen nem kivánna valamely keresztet viselni, hogy a lelki köntöse szebb és fényeseb legyen. jól emlékezem az Évangyéliumban arrol, akit a külsö setéttségben vetének, hogy menyegzöi köntöse nem vala, az Evangyélium azt is mondgya, hogy leg kiseb motsok sem mégyen bé. a menyei jerusálemben.

A kristus Valamint hogy a nyomoruság, melyet az Isten rendel az ö választatinak. nagy hozájok valo jó tétele, ugy ellenben. a nagy jele az Isten haragjának., a midön haragját nem mutattya abünöshöz, ditséreteket kel adnunk. az Istennek, hogy mitsoda formában bánik szenttyeivel, akiket ideig ostoroz azért, hogy meg menthesse az örökké valo kintól, meg sebesiti öket azért, hogy meg gyogyittsa, és le nyomja, azért, hogy felyeb emellye öket, mivel mind azért a jutalomért, a mely meg nem adatik eföldön annak, aki jót tselekeszik, és inséget szenved, száz annyi adatik helyében annak. a menyekben, tegyük ehez azt is, hogy a doktorok. a kiknek. reménségek nintsen. valamely beteg gyogyulásárol, annak mindent meg engednek enni kivánsága szerént. a mely beteget pedig reménlik hogy meg gyogyul, annak meg tilttyák a hus ételt, izetlen. és keserü orvoságokot adnak néki, hogy az a keserüség helyre hoza. az egésségnek édességit, kellé hát azon tsudálkozni, ha az Isten. aki a léleknek örökös orvosa, a kedves életben hagya azokot, a kiket láttya hogy az örökös halálra kell itélni, és ha keménységének szoros törvénye alat tarttya azokot, a kiket az örök életre rendelt., örüly hát szenvedésiden, és nyomoruságidön. és egész lelkedböl adgy azokért hálakot Istennek, mert mentöl többet szenvedcz, annal tisztáb lészen lelkednek köntöse.

Storophila. oh! Isten bölcseségenek, és tudományának mélységes gazdagsága, mely igen meg tudhatatlanok az ö itéleti, és meg foghatatlanok az ö utai. rom. 11. 33. ugyan is ki ne gondolhatná azt. hogy a bünösökel. kegyelemel, és kedvezésel bannak, a midön láttyuk hogy semmi bajt. vagy nyomoruságot nem szenvednek, mind azon által, abizonyos hogy az Isteni igasság, semmi hamiságot nem hágy büntetetlen., és ha ez életben nem is, de amás életben tellyeségel meg büntetödik; azért látom én azt, hogy nagy kegyelem, és nagy irgalmaság, a midön az Isten meg bünteti azokot, akiket választati köziben akar venni,

(III. A Keresztnek királyi uttya: 407)


Előző oldal | Következő oldal