nézed, storophila ezekböl észre vévé. hogy az ö szenttséges mestere, a ki oly kegyeségel oktatta ötet, nem hagyta volna helybe. hogy jelen létében. más állapotra forditotta elméjit. azért azt magában szégyenleni kezdé, de a kristus. kegyeségel bánván véle, nem akará meg feddeni arrol, hanem inkáb látatlanná tévé ezt a kis fogyatkozását, és mondá nékie, ez a mezei munka, akár mitsodásnak tessék néked, de abbol jól meg tanulhatod, miképpen kellesék a keresztnek uttyán járni, és meg látod hogy nem óknélkül vezettelek erre, ugyan is, semmi nem egyezik ugy meg akeresztel. mint az eke, nem tsak azért hogy egy jó szánto embernek., keresztet kell vetni minek elötte a munkához fogjon, hanem azért is, hogy az eke kereszt formára. vagyon tsinálva, könnyen meg értheted ebböl, más féle értelemel, hogy a szántáson az üdveség munkáját kel érteni, valamint hogy a fa, és avas eszközei valának szenvedésemnek, ugy az eke is, ebböl akettöböl áll, a föld a melyet szántani kell, az emberi szivnek, keménységit jelenti, a melyet meg kell lágyitani atöredelmeségel, és meg kell feszegetni, hogy jó tselekedeteket teremjen. akeresztel kel tehát. valamint egy szánto vasal., meg hasogatni a külsö embernek földét, valamint hogy a föidet mivelni kell, mivel a nélkül tsak töviset teremne, ugy a léleknek is szükséges akereszt, és anyomoruság. hogy a szivböl ki irttsák arosz hajlandoságokot, látod tehát, hogy a kereszt az eke, a föld pedig az ember. akit mivelni kel a keresztel. és a menyei atya a munkás. aki kedves gyümölcsöt hozat választatival.

Storophila. uram, nehezen foghatom én ezt meg, hogy lehesen az ekéröl valamely oktatást venni, mert noha az igaz légyen is hogy a kereszt, és anyomoruság ollyan mint a szánto vas, mely a szivet meg szaggattya, mind azon által nem látom mit lehesen tanulni ebböl a hasonlatoságbol, tudom hogy az apostol azt mondotta. hogy a ki szánt, reménség alat kel annak szántani. 1 Cor. 9. 10.

A kristus. vilagasabban kel tehát néked szollanom, valamint az eke a földet hasittya, és a magnak azt el kesziti, ugy akereszt, és anyomoruság, a szivet meg nyittya, és az Isten beszédinek magját bé véteti véle, mivel az emberek. ha egy kevesé késön is, de meg tanullyák azt a nyomoruságban. a mit jó állapottyokban, észre nem vehették. nem hallottadé azt, hogy a nyomoruság meg érteti veled

(III. A Keresztnek királyi uttya: 409)


Előző oldal | Következő oldal