azt, a mit néked.mondanak, mivel akereszt. és anyomoruság fel nyittya a fület, a mely az elött. sűketté tette volt magát, ugy anyira. hogy akár akarja. akár nem akarja. de figyelmezni kel az Isten szavára, az esztelenek szerencséje pedig. anyira bé dugja a füleket, hogy nem halhattyák. a mit az Isten. kiván töllök. erre is mondgya az írás. hogy az Isten ki veszi a szegényt a nyomoruságbol, és meg nyittya annak fülét a szenvedésnek napján. jób. 36. 15. mit tészen hogy meg nyittya a fülét a szenvedésnek napján, hanem azt. hogy a szivnek fülét meg nyittya az ostoral, mert amidön az emberek meg vetik az Isten akarattyát. akor irgalmas keménységet mutat hozájok, azért hogy félyenek averéstöl. a nyomoruság meg nyittya tehát a szivnek fülét, a melyet a jó állapot. gyakorta zárva tartott.
Storophila. ugy tettzik uram. hogy már most jobban értem. mind ezeket, azért is szokták mondani közönségesen. nyomoruság oktatás. ezért is mondgya vala krésus Cyrusnak, hogy ha szinte nehezen szenvedte volna is nyomoruságit. de leg aláb meg tanitották sok olyan dologra, a melyeket nem tudot annak elötte.
A kristus. boldogok azok, akik akeresztnek ki merithetetlen kut fejéböl merittik ezt a tsudálatos tudományt, és akik az Isten ostorozására fel nyitván szemeket, életeket meg jobbittyák, az iffiu tobiás. az angyal szovára. ahal epéjit ki vevé, és azal meg gyogyitá az attyát vakságábol. az évangyéliumban azt olvasod hogy én meg gyogyitottam a vakot, a nyálamal. tsinált sárral, mit tészen e,? hanem azt, hogy az Isteni rendelés keresztet, és nyomoruságot küld, nem tsak ostorul. hanem még az elmének meg világositására, és hogy meg halgatassa véle. az Isten szavát, dávid ezt jol tudta. mivel azt mondgya, hozád fordultam nyomoruságomban. mert tövisel által veretettem. ps. 31. 4. sokan vannak olyanok. a kik meg térnek a midön atöviset érzik. erröl egy nagy példat hozok elö néked. ababyloniai király. abizonyos hogy az Istent nem üsmérte, a midön ezeket mondá, nem az a nagy babiloné ez, a melyben helyheztettem. székemet, a melyet én épitettem, nagy hatalmomban, és az én nagy ditsöségemnek fényeségében.? de a midön az emberek közül ki üzeték. az oktalan állatok közi téteték, füvet, és szénát kelleték ennie, akoron az ég felé emelé szemeit, az elméje néki viszá adaték, a magosságban lévöt áldani kezdé, és meg üsméré. hogy annak hatalma
(III. A Keresztnek királyi uttya: 410)