nékiek. hogy nem veszik alázatoságal a nyomoruságot, gyakorta kell hát mondani az Istennek ezeket a szokot, föképen a midön nyomoruságban vagyon valaki, igaz vagy uram, és minden itéletid igazságosok, de ezeket szivbéli töredelmeségel, és alázatoságal kell mondani.
Storophila. Adná Isten, hogy az emberek ilyen gondolatban lehetnének. és meg foghatnák, hogy az Isten azért küldi reájok ostorát, hogy a hamiságot el hagyák, de azö esztelen szivek. tele setettségel. ugy hogy nem fordithattyák jovokra azt, a mit rosznak tartanak, noha uram, ate rendelésed ezeket. az ö jovokra küldi.
A kristus Tedd hozája azt is, hogy minden jovára fordul annak. aki az Istent szereti, ugyan ezért is
engedi meg az Isten. hogy a jók nyomoruságban, és szenvedésben esenek, hogy az után ö hozája fordullyanak, valamint az anyák hogy meg ijesztik gyermekeket. hogy hozájok fussanak, ugy az Isten is nieg ijeszti az embereket. a kereszt. és a nyomoruság által, akik az után Isten félöké, lésznek, magokot meg üsmérik, és nagy buzgoságal futnak az Isten lábaihoz.
Negyedik Rész Hogy akereszt areménségnek vas matskája. és az üdveségnek. jegye.
Nyuttsad segittségedet nékünk a nyomoruságban. mert tsak hejában. vettyük emberben. az üdveségnek reménségit. ps. 107. 13. Storophila. Egyszer. a többi közöt, atenger. parton sétálván., egyszers mind nagy szelvész támada, és a forgó szél a tengerbe veté ötet. már a habok közöt lévén. fel kiálta. én Istenem segitts engemet, a vizek meg hatották lelkemet. a feneketlen mélységben estem. szabadits meg uram engemet, hogy elne merüllyek, és ahabok elne temessenek engemet, akristus meg halván szavát segittségére mene, és mondá, leányom. miért nem segitetted magadot azal a segittségel mely kezedben vagyon. nem tudodé azt, hogy a kezedben lévö kereszt. vas macska helyet lehet neked, a melyel keményen tarthatod magadot, aleg nagyob habok közöt is, az után akristus meg fogvan a keresztnek egyik végit, azon fogva. ki huzá ötet apartra.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 412)