Storophila. uram akár mitsodás légyen., de kedvesen fogom halgatni, mivel nagy gyönyörüségel halgatlak. és ez a dolog az üdveséget illeti
A kristus. leg elöbször is arra vigyáz, hogy valami történik a sajtoban. hasonlo dolog történik lelki képpen. az emberben, minek elötte a szöllöt le szedik, az a szöllö veszön füg, ugy az ember minek elötte az Isten szolgálattyára térjen, a világhoz vagyon ragaszkodva, és abban kedvére éll, de amidön az Isten szolgálattyára tér, abban bizonyos lehet, hogy el nem kerüli a meg töretést, nem azért hogy el veszen. hanem hogy a lelki pintzében tétessék, szükséges hogy le vetkeztessék atesti kivánságokbol, és el választassék rosz hajlandoságitol, valamint abór a sepreitöl, ez iránt mondgya pál. hogy le kell vetkezni az ó embert, az ö tselekedetivel együt, és fel kel öltözni az uj embert, mind emeg nem lészen nyomoruság és szenvedés nelkül, ugyan ezért nevezik a nyomoruságot sajtolonak, azok tehát akikre az Isten nyomoruságot, és keresztet küld, a sajtoloban tétetnek, hogy a világhoz valo szeretetet, és ragaszkodást le tegyék, és hogy azt a valoságos nyugodalmat keresék, a melyet tsak ö benne lehet meg találni.
Storophila. Tégy uram engemet nyomorultat, akeresztnek sajtoja alá, facsard ki szivemnek jó kivánságit, mert a még a szöllöt ki nem sajtollyák. addig kevés haszonra vagyon. de a midön a sajto alá teszik, és ót ki fakaszttyák, ugy tettzik mint ha el rontanák. de ugy fordittyák haszonra, és ha igy nem bánnának véle, haszon nélkül volna.
A kristus. ezt jól mondod leányom, mert a még a szöllö atövin függ, és a még aleve benne vagyon, addig mire valo? hogy ha atöröl le nem szednék. lassanként meg rothadna, és a madarak meg ennék. hogy ha pedig ki sajtolyák, akor hasznát veszik, hasonlo képen, a keresztnek sajtolya. alat kel lenni ezen a világon, mivel meg tsallyák magokot azok, akik azt gondollyák. hogy tsak könnyen lehet a menyekben menni. minden nyomoruság nélkül, irgalmaz uram nékem, mondá david, mert az ember lábai alá tapodot engemet, ne fély tehát attol. hogy az emberek meg vessenek., és le tapodgyanak, mivel ugy lész kedves az ur elött.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 416)