A kristus. Leányom, akeresztnek hasznai közöt találkozik egy igen fö jó., amelyröl igy szól Dávid, az ur közel vagyon azokhoz, kiknek szivek keserüségben vagyon. ps. 33. 18. meg másut. véle vagyok anyomoruságnak idejében; meg szabaditom attol, és bé töltöm ötet ditsöségel. ps. 90. 15. mi lehet annál nagyob., a midön az Isten jelen vagyon. és meg segit anyomoruságban.? ugyan ezért is mondá örömel aproféta, ha szinte a halálnak setéttségiben járnék is,. semmi rosztol nem félnék. mert te velem vagy. ps. 22. 4. mitsoda rosztol félhet az ollyan aki az örokös jóval vagyon., ha az Isten mi velünk vagyon. mondgya az apostol. ki tehet ellenünk. rom. 8. 31. josef gyorsaságal. vevé az Istennek segittségit, a midön el adaték. söt még nagy méltoságra emelé, ellenséginek ellenekre, értedé tehát már mostanában dávidnak ezeket a szavait, véle vagyok a nyomoruságnak idejében. mint ha az Isten azt mondaná, szánakozásal vagyok ahoz a ki szenved, mert mint hogy enyim, velem is vagyon szenvedésimben, és én is véle vagyok nyomoruságiban.
Storophila. botsásd meg uram ha félben hagyatom veled a beszédet. mert egy dolgot akarnék tölled meg tudni.
A kristus. örömest meg halgatlak mond meg.
Storophila. Uram énnekem ugy tettzik hogy az illyen tudomány nem tetzhetik azoknak, a kik nagy nyomoruságokban., inségekben., és szegénységekben vannak, mivel mindnyájan azon panaszolkodnak. hogy az Isten el hagyta öket, hogy reájok nem tekint, és hogy az inségben hagya öket, dávid azt mondgya, hogy az ur azok mellet vagyon., akiknek a szivek nyomoruságban vagyon; david önnön maga nem panaszolkodéké, ollyan formán, mint ha az Isten tellyeségel el hagyta volna, ötet. a midön illyen szokal fel kiált, oh! én Istenem, oh! én Istenem, miért hagytál el engemet. ps. 21. 1. ne hagy el uram engemet, ne távozál el töllem, ps. 37. 22. meddig lész uram feledékenységben rollam, mindenkoroné.? ps. 12. 1. meddig forditod el ortzádot én töllem, miért forditod el ortzádot mi töllünk, és miért feletkezel el ami szegénységünkröl. és nyomoruságunkrol. ps. 43. 25.
A kristus. apedig leányom bizonyos, hogy az Isten mindenkor anyomorultakal vagyon. akikben öis szenved, noha jelen valo létit nem érezhetik, meg halgattya azt, aki nyomoruságában segittségül
(III. A Keresztnek királyi uttya: 429)