hija, de el titkolya magát, és egy kevés ideig el fedezi ortzáját. hogy meg probállya az igazaknak hüségeket. szent antal, az a hires remete, kegyetlenül meg veretvén az ördögtöl, ugy hogy semmi tagjait nem birta, olyan gondolatban esék, hogy az Isten el távozván tölle, el felejtette volna, de egy kevés idö mulva, fényeséget látván az Isten jelen valo létének gondolá lenni, és nagy sohajtásal. fel kiálta, hol valál hát Istenem, hol valál,. miért nem valál jelen a midön szenvedék. erre illyen szozat adaték, én jelen voltam, és azt akarám szemlélni hogy miképen viseled magadot; ez igy lévén, az Isten jelen vagyon a nyomoruságban. noha rejtekben tarttya magát, ugyan is tsak magán a nyomoruságon könyü meg üsmérni, hogy az Isten nem távozik mesze azoktol,. akik szenvednek. mert ha ugy volna, nem esnéneké kéttségben. lehetneé azt oly könnyen szenvedni, és lehetneé azt végig oly álhatatosan. szenvedni, hogy ha tsak az Isten segittsége nem erösitené?

Storophila. miért kivannék hat egyebet, ha az Isten velem vagyon anyomoruságban, abban áll minden jóm, hogy az Istenhez kaptsollyam magamot, és hogy az urban vessem reménségemet, mivel a kik ötölle el távoznak, el vesznek, mitsoda vakság az emberektöl, hogy azal nem kivánnak élni, aki nélkül el nem lehetnek.

A kristus. ezek mind jó gondolatok. ilyen gondolatid is legyenek mindenkor, visgáld meg azért ujontában, jóbót, ugy tettzet mint haö mindenit el vesztette volna. de valojában semmijit sem vesztette vala el, mivel az Isten., akitöl mindenit vette vala, övéle volt, oh’ tsudálatos ember, mondá az anyaszent egyháznak egy doktora, ugy tettzik mint ha egészen el rothadot volna, mind azon által egészen maradot., ugy tettzik mint ha egészen el tsunyitatot volna, mind azon által. igen nagy szépségü, agané dombon fekszik, mind azon által a menyekben uralkodik és noha mindentöl meg fosztaték is, de gazdag marada, mert azon szegénységben is, az Istenhez vala ragaszkodva.

Storophila. én nekem is nagy jómra leszen a nyomoruságban valo létel, tsak uram légy velem., nagyob hasznomra válik, ha az emberek meg vetnek éretted, mint sem ha nagy tiszttségben volnék nálad nélkül, nagyob hasznomra válik, ha hozad ragaszkodom a nyomoruságban., mint sem még amenyekben is lennem nálad nélkül. mert

(III. A Keresztnek királyi uttya: 430)


Előző oldal | Következő oldal