azokot el választotta. hogy az ö fiának ábrázattyához legyenek hasonlatosok. rom 8. 29.
Storophila De uram hogy érhettyük mi el azt a tekélletességet, és hogy lehetünk mi hasonlok az Isten fiának képéhez.?
A kristus. ugy, ha az én életemhez, és szenvedésemhez alkalmaztatod magad viselésedet. és szokásidot. valamint hogy én éretted a keresztet viseltem. és azon meg holtam., ugy néked is kelletik valamit tselekedni én érettem, ezért is mondgya vala az én apostolom péter ahiveknek, hogy részesüllyenek. a kristus.Jésus, szenvedéseiben. 1 petr. 4. 13. aki pedig akeresztet viseli, a részesül, az én szenvedésimben.
Storophila. kitsoda beszélhetnéki az ur hatalmának. tsudálatos voltát. ki is foghattya meg az ö szeretetét. mi lehet betsületeseb egy vitéznek, mint az ö királyának fegyverét hordozni. és ditsöségeseb egy aszszonynak, mint az ö férjéhez hasonlitani, ez így lévén, nagy tisztelet nékem., ellene mondani magamnak, és akeresztet utánnad hordozni.
A kristus. az illyen ditsöség nem haszontalan, de még mást is mondok néked, a ki keresztet visel., a nem tsak hasonlo hozám, de még én is szenvedek ö véle, és ö benne, mert olyan egyességben vagyok a választotimal. hogy valamit ö vélek tselekesznek. olyan mint ha, azt én velem tselekednék, ezért is kiáltottam pálnak, saul, saul. miért üldösz engemet.? erre valo nézve is mondám ezeket. hogy az itélet napján. azt fogom felelni azoknak, kik irgalmaságot nem tselekedtek. valahányszor nem miveltétek ezeket egygyel az én kitsinyeim közül, én velem nem miveltétek. mindenik tagomban szenvedek én tehát, akinek is segittséget, és eröt adok, azért hogy a kereszt nékik könnyünek tetzvén, meg tudgyák hogy velek vagyok.
Storophila most látom uram. hogy miért mondgya szent ágoston. supr. ps. 61. hogy a kristus.meg váltoja a maga testének. és a teste tagjainak, a kristus.maga szenved tehát a maga hiveiben. kik ö érette szenvednek valamint a fö, amaga tagjaiban.
A kristus. szent felicita martyr, ezt jol tudta. mivel atömlöczben léven. szülésekor a fájdalom miat egy nehány szor fel kiálta,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 432)