A kristus. igen is remélheti, abban nem kételkedhetel. ha eszedben jut, mit mond az évangyélium, hogy sok nyomoruságok által, kel bé menni. az Isten országában, világosan meg mondottam én azt, akor, hogy sok utozás után, végtire akereszt, a mennyei hazában viszen, amidön azt mondám ajó latornak, ma velem lészesz aparaditsomban, ez alator, sok keringése, és vándorlása után. sokszor hajo törést szenvedet volna. nem is remélhette volna amennyei hazában valo érkezését, hogy ha erös hittel és bizodalomal., akereszthez nem köttetet volna., eszerént lehet tehát el kerülni. avilági tengeren lévö veszedelmet, a keresztel, a bizonyos lévén, hogy a szent, és sanyaruságos élet, nem veszti el magát. a rosz kivánságoknak habjai közöt.
Storophila. uram, minden bizonyal. boldognak kell lenni akor ahajokázásnak. a midön akereszt, árbutz fa helyet vagyon, a midön azászló helyet keresztet tésznek ki, az illyen állapotban, egy álhatatos kereszténynek. meg kel visgálni, hogy mely felöl jö a szent léleknek szele, és magát, a kegyelem, vezérlése alá kel vetni, boldogok az olyanok. kik meg nem engedik hogy a habok, ide, s’ tová hánnyák, hanem azon igyekeznek. hogy egyenesen mehessenek az üdvesség parttya felé, abban a boldog portusban. lészen a lélek nyugodalomban. és bé tölttetvén az Istennek jelen valo létével., ment lészen örökül a veszedelemtöl.
Tizen egyedik Rész. Hogy a keresztnek szekerén kell jutni a menyei Jerusálemben.
Te készitted el szekereidet, hogy meg menttsed népedet. hab. 3. 8. Storophilának. jó szele lévén, boldogul el végezé atengeren valo uttyát. és a parttra ki szálla, akor mondá akristus néki, örüly leányom, mivel boldogul által mentél a tengeren, nem is vagy már mesze attol ahazátol, a melyet annyira sohajtottad, igen jó pediglen, szekeren el végezned azt a kevés utat,. a mely még hátra vagyon, se anyi fáradságod nem lészen. hamarébis
(III. A Keresztnek királyi uttya: 437)