felyeb emeli azt az Istenhez, menyi sok nyomoruságban lévök probálták azt meg, hogy a kereszt, a világhoz valo ragaszkodástol el választotta, és a menyei dolgokhoz fel emelte, ezt magad is meg vallod
hogy úgy vagyon.
Storophila. uram nintsen külomben. de azt akarnám meg tudni, hogy mitsoda formára vagyon tsinálva, az a lajtorja. a melyen az ember fel mehet amenyekbe.
A kristus. annak alajtorjának akét oldala ebböl akét szobol áll, ély aszenvedésbe, és a mértékletességbe. alajtorja fogai pedig hogy mik legyenek, arra meg tanyit az apostolom. meg hajtom térdeimet az mi urunk Jesus kristusnak Atya elött, hogy meg tudhassátok minden szentekel. egybe. minémü légyen á szélessége, hoszusága, mélysége, és magossága: eph. 3. 14. látod már mostanában. hogy annak alajtorjának. tsak négy fogai vannak. de visgáld meg már most, hogy mitsoda formában. az olyan a ki akereszthez vagyon szegezve, annak a feje a kereszthez lévén tamasztva, jelenti ez azt, hogy egy kereszténynek. mindenkor az urhoz kel fel emelni a szivét, és szándékját, a kezei pedig ki lévén terjesztve, a kereszthez vannak szegezve, szükséges tehát hogy azö kezei mindenkor jó tselekedeteket tselekedgyenek. és eszerént emeltetik fel a lajtorjának a második fogára, ateste pedig a kereszten el vagyon nyujtva; szükséges azért. hogy egy keresztény egész életében sanyargassa a maga testét. és penitenziát tarttson. és ugy érdemli fel menni a lajtorjának harmadik fogára, a mélység pedig az álhatatoságot jelenti. a melyel kel lenni egy kereszténynek. minden tselekedetiben, hogy azt hidgye szivében. a mit meg nem foghat elméjiben. hogy ne keresse azt, a mi felyül haladgya erejét, hanem a reménségel táplállya magát, eszerént emeltetik fel. a negyedik fogára alajtorjának. eképpen emeltettek fel a szentek. illyen formában kerülték el avilágnak tsalárdságát. és érdemlették meg koronáztatni az örökké valo ditsöséges koronával
Storophila. mely boldog garádits uram az, a melyen az örökké valo boldogságban lehet fel menni.
A kristus szükséges hogy ezen siralomnak völgyében., mindenkor kivány fellyeb fellyeb menni, mivel az ur áldását adván hogy eléb mehess ajó erkölcsben, mind addig valamég el nem érkezel a sionnak. Istenehez, amunka meg ne ijeszen tégedet. se adolognak
(III. A Keresztnek királyi uttya: 444)