két kapu pedig, tizen két drága gyöngyök. és mindenik kapu. egy egy drága gyöngyböl áll, avárosnak piattza, tiszta arany. mint az által láttzo éveg, mind ezek gyönyörüségesek a szemnek, a fül pedig szüntelen valo vigasztalo ének szokot hall, és minden hirdeti az urnak nagy voltát, és ditsöségit
Storophila. ezeket nagy örömel halván, fel kiálta, oh., mely kedves uram ate lako helyed. nagy buzgoságal kivánom uram. hogy bé mehessek házadban. mivel egy napot el tölteni a te házadban jóbb. mint sem ezeret másut. szeretem uram ate lako helyedet. ahol vagyon ate ditsöseged.
A kristus. méltán szerettheted, mivel ótt fognak. néked adni koronát, ugyan ót is fognak adni néked. és mind azoknak akik álhatatosan meg maradtak. koronát ahamuért, örömnek olajját a sirásért. ditséretnek palásttyát, a kesergésnek lelkéért, isai. 61. 3. ugyan ót is el töröl az Isten minden köny hullatást aszemekröl, és ahalál többé nem lészen, se jajgatás, se kiáltás, se fájdalom. nem lészen többé, mert az elöbbiek el multak. apoc. 21. 4. akor meg látod, és bövölködöl, es tsudálkozik. és ki terjed a szived. isai. 60. 5. meg részegülsz az Isten házának bövségitöl, és agyönyörüségnek patakábol iszol, ps. 35. 5.
Storophila. azonnal uram, mihent ezekröl meg emlékeztem, ki öntöttem magamban alelkemet, mert által megyek atsudálatos hajlék helyéhez, mind az Isten házaig. ps. 41. 5. de uram ha kegyelmet nyertem. elötted, kérlek ne halaszad továbra, mutasd meg nékem ditsöségedet.
Storophila ezeket nagy suhajtásal mondván, tsak lassan megyen vala. akristus mellet, aváros kapujához érkezvén, akristus mondá neki. éz az urnak kapuja, a melyen az igazaknak kel bé menni, el végezted immár utadot, a hitet meg tartottad, nintsen már egyéb hátra, hanem hogy bé meny az urnak örömében, és hogy el vegyed az igazságnak koronáját. látodé mint várnak azok aboldog seregek. azok a tiszta szüzek mint hinak, és hogy az egész menyei udvar örömmel kiálttya. gyere kristusnak kedvese, vedel akoronát a melyet az ur néked készitet. storophila fel emelvén szemeit nagy ropant sereget láta, a thronus. elött, és abárány elött. a kik mind fejérben valának, és nagy almélkodásal mondá, kérlek uram mond. meg nékem. hogy kitsodák azok.?
A kristus azok olyanok, kik sok nyomoruságok után. meg mosták ruhájokot a báránynak vériben. azért is szüntelen az Istennek széke
(III. A Keresztnek királyi uttya: 446)