hogy másoknak szolgállyon, mikor pedig valahová ment, tsak gyalog ment, a pedig renden kivül valo tselekedete vala, a midőn szamáron ment bé jérusalemben, hidegben, melegben, egy aránt utozot, amidön a samaritana aszszonyt. elöl találta, az irás azt mondgya, hogy dél felé, a kut mellé le üle fáradva, noha ura lévén atermészetnek, de azt nem láttyuk. hogy leg kiseb tsudát is tett volna. amaga alkalmatosságára valo nézve, se azért hogy magat valamely bajtol meg menttse, egy szer láttyuk azt, hogy az angyalok szolgáltanak néki, meg akarván azal mutatni. hogy annak ugy kellene lenni, ha néki ugy tettzenék.
Nyilván ki tettzik, az ö szelid szemérmetessége, mivel az irás fel tészi, hogy a tanitványok tsudálák, hogy egy aszszonyal beszélleni láták, a mint hogy, az ö ellenségi, noha sok féle káromlást gondolának ki ellene, de az ö tisztasága ellen nem mértek szollani, mind azon által, az ö szemérmetessége. nem volt szines, mivel akép mutatást gyülölte, az ö szokási együgyüek, és szelidek valának, az embert jól meg tekintette, valamint hogy az iffiat jol meg tekinté, és azonal meg szereté jó indulattyáért, azt sok helyt fel teszik, hogy a kezeit ki terjesztette, némelykor tekintetével, vagy beszédével, tsudálkozást, nehézséget, vagy haragot mutatott, némelykor pedig kegyességet, mint mikor a kisdedeket meg ölelte, és kezét reájok tette,
Külsö képpen pedig semmi ötet meg nem külömböztette atöb közönséges sidoktol, az ö élete, durva és kemény elet volt, semmiben magát meg nem külömböztette másoktol. szintén ugy ett, és bort ivut, valamint mások, a mikor vendégségben hitták, oda el ment. mind azon által. olyan keveset gondolt az étellel, hogy a tanitványi étellel kinálván. azt felelé nékiek, énnekem olyan eledelem vagyon, amelyet ti nem tudgyátok, az én eledelem pedig a, hogy az atyám akarattyát tselekedgyem.
A kristus, az ö külsö közönséges maga viselése mellet, nagy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 295)