le akarná irni, mivel az ollyan szent lelkek. kik az évangyéliumrol elmélkednek, hová továb, több tsudálatosab dolgokat találnak abban, hanem mondgyunk egy nehány szót szenvedéséröl, a melyben, mind leg nagyob, mind leg hasznosab példát adot, holot nincsen, semmi közönségeseb ez életben. a szenvedésnél.
A kristusnak. az olaj fák kertében, szánakodásra méltó léte, meg mutattya, hogy néki is, valamint másoknak, a szomoruságban, és a félelemben része volt, és hogy tsak az ö jó erkölcsének erejével szenvedte azokot a sok nyomoruságokot, mint hogy pedig mindenben hasonlo volt hozánk a vétken kivül, azért, ez életnek minden nyomoruságát meg probálta, ugy mint, az éhséget, szomjuságot, fáradságot, és a fájdalmat, a valo azt nem láttyuk hogy beteg lett volna. talám azért. hogy rend szerént. amértékletlenség okoza abetegséget., leg aláb amértékletlen munka, de semmi mértékletlen nem lehetet egy olyan testben., akit maga a bölcseség igazgatot.
A szenvedésekor. meg gyözhetetlen álhatatoságal szenvedet. maga mentegetése nélkül, semmiben ellent nem álla, és magát kinoztatni hagyá, és meg mozdulhatatlanná lett mint a kö szikla az ütés, és averés alat, tsudálatra méltó volt, az ö halgatása, egy szót nem szolla. noha egy szavával minden hamis vadoloit., és biráit, meg gyözhette volna, de tudta azt. hogy menttségére semmit nem fognak hajtani, egy szoval, az irtoztato szenvedésekor, az elméje, szabadon és tsendeségben marada, imádkozék azokért, kik ötet kinozták, ajó latornak hitét meg jutalmaztatá, az annyát gondviselés alá hagyá, a profétiákot bé tölté, és az Istennek ajánlá szenttséges lelkét.
Az apostolok. a szent lelket vévén, a kristusnak.élö képei lettenek, a kikhez, hasonloknak kelleték lenni ahivek. nek, ezért is mondgya szent pál, legyetek én követöim, valamint én követöje vagyok a kristusnak. meg másut. legyetek
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 300)