aparantsolatot gyakorta is hozá, elé, föképpen szenvedése elött, mondván, hogy arrol üsmértetnek meg az ö tanitványi, de leg inkáb az üdvezitö parantsolattya vivé öket arra, hogy joszágokot közre botsásák, a mely azt hadgya, hogy ellene mondgyunk annak amit birunk, ök nem tsak lelki képen, és szivbéli szándékal akarák. követni, hanem ugyan valojában végben vivék ezt a jovallást, hogy ha tekélletes akarsz lenni, add el mindenedet. és gyere köves engemet. mert avalo, hogy abban bizonyosabbak vagyunk, hogy nem ragaszkodunk ugy ahoz a jószághoz, amelyet el hagytuk. mint ahoz, amely még kezünk közöt vagyon, azt is el lehet mondani, hogy ök akristus jövendölésiböl tudták, jerusalem városanak el pusztulását, azert nem is akartak semmit ollyat meg tartani, ami öket, ahoz az el pusztulando földhöz ragaszhassa. s.aug, de catech. rud. 23.

Ezt a közönségesen valo életet, tsak éppen ajerusálemi hivek követthették, amely illet mind a személyekhez, mind az idöhőz, mert nékem ugy tettzik, hogy emberi mód szerént, nehéz volna egy anyi személyböl álló anyaszent egy háznak, sokáig együt élödni, fundus, és bizonyos jövedelem nélkül, mivel azt láttyuk a szent pál leveliböl, hogy atöb anyaszent egy házak segittsége nélkül, nem lehettek, és hogy feles pénzt küldöttek atöb tartományokbol ajerusálemi szenteknek, azt el hihettyük, hogy ezek a szentek, kézi munkával is segitették magokot. valamint akristus, és az apostolok tselekedtenek,

Az irás azt mondgya, hogy álhatatosak valának., az apostolok tudományában, és sok helyt tanitványoknak neveztetnek, mert az üdvességnek. tanulásában foglallyák vala magokat. halgatván az apostolok tanitásit, a kik. mind közönségesen, mind pedig különösön tanittyák vala öket azokra, a melyeket hallottak vala azurtol. gyakorta pediglen a szent irásokot

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 305)


Előző oldal | Következő oldal