Elöször ökk, igen emberségesek valának, az emberség pedig sok jó dolgokot foglal magában, amelyeket külsö jó erkölcsöknek mondhatni, ugy mint, a békeséges türést, abeszédben valo kegyeséget, akedvezést, a vidámságot, atisztelet, betsület adást, mind ezeket agörögök, igen jól tudták, és mind ezeket lehet követni, hanem valoságos jó erkölcsü is valaki, noha avaloságos jó. erkölcs. ezekel. sokkal kedveseb, a görögök közöt valának még ollyanok, kik igazán valo filosophusok valának. az az, ollyanok, kik valojában keresték az igazságot, és kivánták követni ajó erkölcsöt, ellene mondván az illyen tudományért, más egyéb dolgoknak, és nem szánták fáradtságokot, se költtségeket, a romaiak sem valának tellyeségel ollyan meg romlot állapotban. hogy ne találtatot volna közöttök nemesi elme, álhatatosság, és ollyan természet szerént valo jó erkölcsök, a melyeket még mostanában is tsudálkozásal látunk az ö historiájokban.

Az Évangyéliumnak kegyelme. meg hatván az illyen jora hajlando sziveket, nem lehete, hogy azokban meg ne fogannék, szent Cornélius, romai tiszt lévén, elsö volt apogányok közöt, ki ezt a kegyelmet vevé, sok nevezetes martyrokban ki tettzik az a romai nemeség, ugy mint, szent lörintzben, szent vincentiusban. szent sebestyánusban, és nagy szent püspökökben, ugy mint, szent Cypriánusban, szent ambrusban. szent léoban, agörög filosophushoz illendö maga reá tartást, meg lehet látni. a szent polycarpus actáiban. a szent pionius, smyrnai pap actáiban, a szent justinus, és az alexándriai szent kelemen irásiban, akeresztényi alázatosság, meg jobbitván a romai maga hittséget, és a filosophusok kevélységit, azokat valoságos bölcsekké tette, mivel meg üsmervén a hit által hogy hová kelletnék nékiek igyekezni,

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 310)


Előző oldal | Következő oldal