A közönséges imádságok, amelyekre leg inkáb esze gyülnek vala, areggeli, és az estvéli imádságok valának, a melyeket mostanában nevezzük laudesnek, és vesperásnak, arra intették a hiveket., hogy igy szentellyék meg. a kezdetit, és avégit anapnak, és senki azokot el ne mulassa, a földi munkáért, a matutinumok, amelyeket mi laudeseknek nevezünk, a ditséreti soltárokért, ugy tettzik, hogy az ó törvénybéli reggeli áldozat hellyében lettek, a vetsernyék pedig, az estvéli áldozatok helyet, vannak, hogy meg szentellyük az éttzaka kezdetét, avetsernyét, némelykor lucernáriumnak nevezték, mert atályban szokták. meg gyujtani a lámpásokot, még mostanában is énekelyük a hymnusokot. amelyekben emlékezet vagyon avilagosságrol., és az imádság után valo vatsorárol, o lux beatatrinitas. Conditor.alme sid.verg.mundi vespere, ad Coenam agni prov. aközönséges imádságok után. rend szerént a hivek egy mást meg tsokolták, az ollyanok, kik jelen nem lehettek az imádságokon., valamint abetegek, rabok, utozok, haegyedül találkoztak is, de akönyörgést végben vitték., a szabot orákon. terttul.orat c.13

A matutinumokon, és avesperásokon kivül, még más orákis valának rendeltetve az imádságra. ugy mint, a tertius, sextus. nona, még éttzakais. alexandriai szent kelemen, tertullianus, és szent Cyprianus, tésznek emlékezetet, ezekröl az imádságokrol. Const. apost.VIII.34. st Cypr.de orat dom. in fine, ök ezeket, az ó, és az uj testámentum példáibol bizonyitták, és azoknak titkos okait adgyák, orígénes azt jovallya. hogy leg aláb háromszor napjában az imádságot, el nem kell mulatni, orig.de orat.C.33. az elött, amidön imádkoztanak, nap kelet felé fordultak, akezeket. és a szemeket. az égg felé fel emelték, az imádság oráit, a romai szokás szerént számlálták, kik anapot, fel jötitöl fogvást, le mentiig, tizen két orára osztották, a melyben külömbözes volt. amidön.

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 317)


Előző oldal | Következő oldal