állottanak., ezek pedig mind meg egyeztek akereszténységel, avalo, hogy sokszor el is kerülték ahadi szolgálatot, némelykor el is hagyták, azért hogy jelen ne legyenek. apogányok babonaságin, hogy a bálvanynak áldoztatot husbol ne egyenek. hogy vélek ne imádtassák a zászlon lévö bálványt, hogy némely pompás napokon vélek, virágból kötöt koszorut ne viseltessenek. act.st maximil. act. st marcelli. Centur. tertul. de Coron.
9. Beszélgetés. A böjtröl.
A keresztények, gyakrabban böjtöltenek, mint sem a sidok, de a böjtölésnek modgya, tsak nem egy formában volt. napjában, egy szer ettek, akor is estve, bort nem ittak, és gyenge hus eledelt nem ettek, az egész napot, az imádságban töltötték, és alamisnát, többet adtak. egyébkor pedig nem ittanak. hanem étel közben. szent fructuosust, atarragoniai püspököt. amidön halálra vivék, egy ital vizel kinálák, de el nem vevé. mondván, hogy a böjtöt meg nem szegi, act.st.fruct hist.eccles.lib.VII. az elsö idökben, az uj törvény alat, köteleség alat valo böjtnek, ahusvét elött valo böjtöt tartották, tertul. de jejun. C.2. az anyaszent egy ház, ezt a böjtött. akristus szenvedésinek emlékezetire tartotta meg, valának még más böjti napok, a melyeket áitatosságbol böjtölték, ugy mint, szeredát, és pénteket, minden héten, valának még ezeken kivül olyan böjtök is. a melyeket apüspökök rendeltenek valamely nagy nyomoruságokban, meg azok aböjtök, a melyeket ki ki a maga áitatosságábol adot magának, a szeredai, és pénteki böjtöt, stationak nevezték.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 324)