támadását nem kel reménleni, a montanisták, egy nehány böjtel szaporiták meg az anyaszent egy ház böjtit.,, amásodszori házaságot kárhoztatták, és penitentziát nem akartak tartani, nem tartván, hogy lehesen anyi hatalma az anyaszent egy háznak, hogy fel emelhesse azokot. kik kereszttségek után, vagy vétkekben estenek, StGreg.naz.orat.6. aki mostanában hasonlo tevelygéseket akarna tanyitani, nem igen sok követöket találna.

De akár mely sanyarunak láttassék nékünk az elsö keresztények élete, azt ne gondollyuk hogy szomoru lett volna. nem kivána töllök lehetetlen dolgot szent pál, amidön arra inté öket hogy vigadgyanak. hogy ha pedig el kerülték amód nélkül valo mulattságokot., a melyeket most ugy keresik, igen sok rosz hajlandoságokot. és indulatokot is kerültek azokal ell, mivel nagyra vágyodás, és fösvénység nélkül éltenek, nem léven ragaszkodva a jelen valo élethez. a nyomoruságokal is igen keveset gondoltanak, ajó lélek üsméretnek békesége bennek meg volt, örültek ajó erköltsü tselekedeteken, a melyekel kivántak tettzeni Istennek. de mindenek felet ajövendö életet reménlették, tudván azt, hogy avilág hamar el mulik. és az üldöztetéseket, az utolso itélet. elöl jároinak tartották.

Ez igy lévén, a maradékok iránt nem sokat nyughatatlankodtanak, hasonlo boldogságot kivánván azoknak is mint magoknak, hogy mentöl hamaréb ki menyenek evilágbol. tertul.l. ad uxor.c.5. hogy ha öket árvaságra hagyták, amint egyakorta történt amartyroknak, azt tudták, hogy az anyaszent egy ház. gondot visel reájok, leg nagyob része tehát közüllök, naprol napra élödöt, akézi munkájok után, és ajövedelmekböl, amelyet közlötték aszegényekel., nyughatatlanság, és baj nélkül éltenek. apüspökök leg inkáb azon panaszolkodtanak, hogy a keresztények. földi jószágokot szereztenek az üldöztetésekben. Cypr.de laps. az ollyanok kik igy el vonnyák. vala magokot avilágtol., nem

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 332)


Előző oldal | Következő oldal