öket, mint misánthropusokot, ember gyülölöket, bolond hagymázban lévöket, mint akik dühösségböl mennek ahalálra, anyira gyülölték, öket, hogy tsak akeresztényi névért halálra itélték, meg sem visgálták. mit vétettek, akár mely jót mondhattak is valaki felöl, de ez a név, már mindent el rontot. ezt is mondgyák vala közönségesen felöllök, egy ilyen, igen emberséges ember, kár hogy keresztény, bonus virC.sejus, tantum quod Christiánus. tertul.apolog. C.3.
18. Beszélgetés Az Itéletek formájárol, akinokrol.
Azt nem kell tsudálni, hogy ha az ilyen közönségesen valo gyülölség, akeresztényeket az üldöztetésben veté, de talám valaki azon tsudálkozhatik., hogy a romaiak, kik minden törvényekben. és magok viselésekben. nékünk oly okosoknak és igaságosoknak. láttzanak lenni, mind azon által, ugyan romaikon, vagy más embereken., olyan kegyetlenségel bányanak, valamint azt olvasuk a martyrok historiáiban, hogy a birók magok elött kinoztatták volna, a vádoltattakot., a piatzon. az egész nép elött, és hogy anyi sok féle kinokal kinoztassák, mint ha szabad akarattyokon állot volna, nem volna talám haszontalan., ez iránt valo törvényeket, és szokást meg látni, és hogy miket tolda ezekhez, avalláshoz valo tsalárd buzgoság, és avilági okoskodás.
A romaiaknál, minden törvényes dolgok, közönségesen mennek vala végben., mindenek hallottára, atörvénykezö hely pedig apiatzon volt, ahol abiró. folyoso alat, magosan emelt székiben ülvén. atiszttyei körülötte valának, ugy mint, aporoszlok, vagy is hóhérok, hasonlo képen, mellette valának, akik mind bárdot, mint tsomo veszöt hordoznak vala kezekben., ezeken kivül, vitézek is valának mellette, kik
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 348)