hogy nem kel kisérteni az Istent, és békeséges türésel kel várni, hogy valaki bé vádoltassék, és törvényesen meg kérdeztetvén, ugy adgyon számot amaga hitéröl, Const. apost.V.Cap.5. két féle eretnekséget kelletet az illyen állapotban el kerülni, iren. lib 1. C.l. st Clem.strom.40. agnosticusok, és a valentinianusok a martyrság ellen tanyitottak, és azt haszontalannak tartották, mivel akristus azért holt meg hogy minket meg válttson ahaláltol, tertul.in scorp. C.l. még azt is mondgyák vala, hogy az Isten azal bántodik, és mint hogy a bakoknak, és a bikáknak vérit nem kivánnya, ugy az emberek vére sem kedves nála. a márcioniták pedig, magok adgyák vala magokot a martyromságra, a testhez valo gyulölségböl, és ahoz, aki azt teremtette, mondván, hogy az, a rosz kezdet volna, meg visgállyák vala tehát azokot, kik ahitért meg holtanak, azért hogy had tudhassák meg, ha kellé azokot ugy tisztelni mint martyrokot, ugy tettzik mint ha a Cannonizationak innét volna eredete. baron.an.302. n.126.
A midön akeresztényeket meg fogták, mindgyárt abiro eleiben vitték, ki a székiben ülvén, meg kérdezi vala öket, ha meg tagadták hogy keresztények. továb nem visgálták, hanem el botsátották, mert azt tudták, hogy akik igaz keresztények. azok azt soha meg nem tagadgyák, de hogy bizonyosab lehesen abiró abban hogy nem keresztények. némelykor, ót mindgyárt maga elöt, bálványozo Ceremoniát tselekedtetet vélek. vagy a kristus ellen mondatot valamely káromlást, plin.libr.X. epist.97. hogy ha pedig keresztények.ek vallották magokot, mindent el követtek hogy meg nyerhessék öket, elöször szép szoval, és igérettel, azután fenyegetésel, végtire kinozásal, azon is igyekeztek. hogy ha tsak valamely tsalárdságal vétekben ejthessék öket, akarattyok ellen is, azért hogy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 351)