utánna, sok imádságokot mondott volna reájok, az archidiaconus kerésére a templomba bé botsátotta öket, ordo rom. n.l. libr 1. sacram.rom.eccl n.38. mondván apüspöknek, hogy a volna a kegyelmeségnek ideje, és hogy az igazságos dolog. az el tevelyedet juhokot bé venni, mivel az anyaszent egy ház, a juhait szaporittya. az ujjonnan valo meg kereszteltekel, azután. apüspök,. az Isten irgalmaságárol, és az élettyek meg jobbitásárol valo intéseket ada nékik, végtire, az anyaszent egy ház, kérésére. meg kegyelmezvén., és el hitetvén magával. meg téréseket, fel oldozá öket, nagy Ceremoniával, azután, meg borotválkozván, arongyos köntösököt le veték, és ugy kezdének élni, valamint a töb hivek, kéttség nélkül, valának valamely külömbségek ezekben a külsö Cérémoniákban, az idöhöz, és a helyhez képest, noha mind azok tsak egy végre voltanak, és igen használtanak, avétek iszonyuságának meg üsmérésére, és hogy mitsoda nehéz dolog légyen, abbol ki kelni, a jó életüeknek is használtanak, mert annál inkáb követték hivatallyokot, ha az ember. mondgya szent ágoston: egy szers mind viszá térne az elöbbeni boldog állapottyára, tsak játéknak tartaná, a halálos vétekben valo esetét. serm.34. de divers.
Hogy ha a penitentzia tartó. apenitentzia tartásának ideje alat, valamely ujjab vétekben eset, ismét ujjontában kelleték el kezdeni apenitentzia tartást, ha láták hogy magát meg nem jobbittya, se életét meg nem változtattya, tsak abban az állapottyában hagyák, és a szenttségekhez nem járulhata, hogy ha pediglen, a fel oldoztatása után, valamely nagy vétekben esék. azután nem lehete része a szenttségekben, mivel tsak egy szer lehetet közönségesen valo penitentziát tartani. egyebet már nem tselekedhetvén, imádkoztanak érette, mind a meg térésre intették, és mind arra, hogy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 365)