azt el nem szenvedték, szent pál hagyása szerént, hogy a keresztények. apogányok széki eleiben mennyenek perlekedni. v.patres. ap.baron.an.57.n.37.38. és azok kik nem akarák apüspök igazitása alá vetni magokot, agyülekezetböl ki rekeszttettek, mint ollyan életüek, kik magokot meg nem jobbittyák, tertul apol. C.39. mind azáltal, a perlekedés igen ritka volt. az ollyan keresztények közöt, kik alázatosok, békeséges türök, és nem hasznok keresök valának, apüspök rend szerént hetfün szokta vala meg halgatni a perlekedö feleket, azért hogy havalamelyik rész meg nem elégednék törvény tételivel. elegendö ideje lehesen arra, hogy meg egyeztesse öket, akövetkezendö vasárnapig, amely napon. együt kelleték könyörgeni, és Communikálni, hetfü nap pedig, apüspök. amaga székiben ülvén. két felöl apapok voltanak. jelen voltanak adiaconusokis. és a perlö felek. középben állottanak, és minek utánna mind akét részt meg halgatta volna, azon volt. hogy öket meg egyeztesse, és békéltesse, minek elötte ki mondgya reájok atörvényt, azon alkalmatoságal, azokot is meg halgatá, kiknek valamely vádlások volt. valamelyikére. apüspök pedig nem tészen vala itéletet egyedül, hanem apapjaival. st Cypr. ep.28.
A püspöknek tellyes hatalma vala. az anyaszent egy ház kintsén, nem is tartottak attol hogy jó helyre. ne költtse, mivel hatsak leg kissebben gyanakodtanak volna is felölle. alelkekre valo igazgatást, éppen nem bizták volna reája, amelyek drágábbak minden kintsnél, a szükségben lévök, ö hozája folyamodtanak tehát, mivel attyok volt a szegényeknek, és gyámola anyomorultaknak,
Ki tsudálkozhatik tehát azon., ha a hivek oly nagy szeretettel és tisztelettel valának apüspökökhöz.? azt irják szent
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 386)