ezt a békeséget, mint olyan idöt, amelyben ahivek akadály nélkül szolgalhatták az Istent., de idövel meg probálák, hogy az üldöztetés még hasznosab volt, mind az által, ugyan azon szokások amelyeket le irtam, sokáig meg maradának, azért itt már. tsak azt kell fel tennem, hogy mitsoda külömbségeket okoza azokban, avallásnak szabadoson valo követése.
Elöször, keresztény fejdelmeket látni, az uj tsuda vala az elsö saeculumokban., azt senki elnem hitetheté magával, hogy a nagy renden lévök, az anyaszent egy ház szoros rendgye alá vessék magokot., azt meg nem foghaták, hogy az alázatosság, és a sanyargatás, meg egyezhessen a tellyes hatalomal és a gazdagságal, ugyan azért is mondgya vala tertullianus, hogy a Császárok eddig meg tértenek volna, hogy ha egy szers mind császárok, és keresztények is lehettenek volna, apol. C.21. origenes is hasonlot monda, Contr.Cels.8. ezt a tsudát pedig az Isten, az egész világ láttára tselekedé., ugyan ez is az a leg nevezeteseb változás, azokban az idökben. a melyekröl itt irok, mivel az okozta, az anyaszent egy ház szabadságát:
A Constantinus meg térésekor, mindgyárt, meg láthaták a kristus Jesus nevét, és keresztét. aromai zászlokon, és ami addig a leg gyalázatosab halálnak eszköze volt, az ékességévé let akoronáknak, a Császárnak a maga udvarházánál kápolnája vala, ahová minden nap egyedül bé zarkozot. bizonyos orákon valo könyörgésre, és a szent irás olvasására, föképpen vasárnapokon., a mely napokot meg tartatta még apogányokal ís, Euseb. in vita Const. C.12.14. IV:C.17.21. atáborban templom formára valo sátort hordoztatot, ahol az Isteni szolgálatokot éneklették, és a hiveknek az ur vatsoráját osztogatták, sozom. 1 hist.c.8. papok és diaconusok valának mellette, söt még püspökök is, a kiket ugy tekintette mint lelki pásztorait, keresztényé tette az egész Constancinápoly
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 392)