sok gyerttya, olyan világosá tette azt a szent éttzakát. valamint aleg fényeseb nap. bizonyára, gyönyörüséges dolog volt látni azt a szenttséges helyet., meg számlálhatatlan népel tele, ahol semmi zenebona, semmi rendeletlenség nem volt., ki ki amaga rendi, és állapottya szerént lévén el helyheztetve, ót is lehetet látni atöbbi közöt azokot, akiket meg keresztelték volt, ugyan azon éttzaka,

A szem, álmélkodásal nézte, a sok szép márványokot, kép irásokot, a sok ezüstöt, aranyat, és drága köveket, kik fénylettek a szent edényeken, a nagy tsendeségben. más nem hallatott, hanem, a szent irásbol, a halkal valo olvasás, és éneklés, az ollyan sok külömb féle szép látások. és hallások. meg hatván a szivet, sokal nagyob haszonal halgatta azokot az Isteni olvasásokot.

Mitsoda. szemérmetességel nem valának az olyan diaconusok, és más egy házi szolgák, a kiket egy illyen püspök valasztot, és nevelte fel. a kik ö elötte, vagy is inkáb az Isten elött szolgáltanak, de mitsoda méltoságu volt maga apápa, mitsoda tiszteletes az ö tudományáért, ékesen valo szollásáért, buzgaságáért, batorságáért, és más töb jó erkölcsiért, mitsoda tisztelettel, és kegyes áitatoságal mondgya vala azokot az imádságokot. a keresztelö vizre, a melyeket maga tsinálta, és a melyeket az utánna valo pápák nekünk meg tartották, egy más után tizen két saeculumokig,? nem tsudálom ha a keresztények. ollyan alkalmatoságokban, magokot el felejtették, és egész nap böjtölvén, azt a szent éttzakát az imádságokban töltötték, étel nélkül más napig.

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 416)


Előző oldal | Következő oldal