A valo hogy a barbarusok meg térének, amagyarok, keresztényeké levének, agotusok, lombardusok., az áríánuságbol az anyaszent egy házban viszá menének, de igen sokáig meg tarták a barbaruságot, itt abarbaruságon értem azt az elmét, a melyet nem az okoság igazgattya, hanem arosz indulat, és szokás, erröl példát latunk. az ámérikai népekben, akiket mi vad embereknek hivunk, hogy mitsoda ereje vagyon abé vett szokásnak, alig üsmérünk ollyan népet, aki oly kevesé ragaszkodgyék az aszonyokhoz, mint az a nép. se aki keveseb haragu legyen, ök igen türök, igasságosok, háláadok, adakozok, mind azáltal, mostanáig is nehéz belöllök keresztényt tsinálni, hanem az ollyanokbol, kik a francziák, vagy a spanyolok közöt nevekedtenek fel, eszek, és elméjek, pedig vagyon, azokra a dolgokra, a melyekben nevelték öket, de lehetetlen afejekben venni uj dolgot., azt meg nem foghattyák, hogy az Isten mindent teremtett, és egyedül valo. mind ezeket ök tsendesen halgattyák, jóvá hadgyák, de asok beszéd után, semmit nem lehet vélek el hitetni, ha valamelyik meg akar keresztelkedni, rend szerént a haszonért tselekeszi, és mihent meg keresztelkedet, azonal el felejti, minden igeretit, és felekezete köziben menvén, ismét ember hust kezd enni, és az el fogot ellenséget, nagy kinnal meg ölni; vannak még más ostoba barbarusok afrikában, ugy mint a feketék, és a Cáfrák, akiknek eppen eszek nintsen, mind ezekböl elsöben embereket kell tsinálni, azután keresztényeket,
Nem mondom azt, hogy a hunnusok, vagy az akori nemzettségek illyenek lettenek volna, de a bizonyos, hogy semmi irást nem tudtanak, tsak a vadászat után eltenek, a mesterségeket nem üzték, se a földi munkákot, tsak a fosztáshoz szoktanak volt, és a romaiak ugyan irtoztanak töllök,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 458)