más felöl bövön helyre vitte. a valoságos buzgoság, és a jó erkölcs, valamely rend tartásrol szollottam ennek a könyvnek a harmadik részében, amind meg tartaték a tizedik saeculumig, soha a keresztények. sött még a fejdelmek, és a kiralyok nagyob szorgalmatoságal végben nem vitték avallás béli szolgálatokot, mint abban az idöben, a melyröl itt szollok, soha sem tartották meg szorosabban. aböjtöt. és az innepeket, v.thomass. discip.p.2.1ib.l.C. 16. p.3. lib.1. C.20. semmi ékeseb nem lehetet, mint a Carolus magnus kapolnája, mert mint hogy ö mindenkor utazot, magával hordoztatta areliquiákot, az oltári eszközököt, és a mi kivántatot. az Isteni szolgálathoz, és ahoz bizonyos számu Clericusok, voltanak, az ö kápolnájában, az Isteni szolgálat, olyan méltoságal ment végben. mint akár mely Cathedralis templomban. és ezt a példát, az utánna lévö fejdelmek is követék. mind ezen idökben, igen tiszta életü püspökököt látunk, kik az imádságban, és ameg téritésben foglalták magokot nagy buzgoságal, példák azok, kik német országban, és északnak leg belsöb részeiben hintették el ahitnek magvát, apüspökökhöz valo nagy tisztelet minden nap, nagyobra nevekedék, mert ha apapi méltoságot, és az ö szent élettyeket félre teszem is, de ök jobban értettek a dolgokhoz, és anépet szeretvén, azért öket mindenek betsülték., sött még abarbarus fejdelmeket is meg tartoztatták gyözedelmekben, és avarosokot, a pusztitástol meg mentették, életek veszedelmével is, igy menté meg romát szent Leo pápa, átilátol. galliában, szent farkas, troját, valának olyan szent püspökök is, kik halalt szenvedének, anyájokért, amidön pedig abarbarusok keresztényeké kezdének lenni, apüspökököt, a tanátsok közi bé vevék., és hü ministerek voltanak, a kik is minden tehettségekel, a szelidségre, és a kegyelmeségre inditták öket, arabokért gyakorta reménkedtenek, és minden modon azon
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 460)