joszágot. de söt még roma városának is vala része ezekben arendeletlenségekben, a szomszédságában lévö tyránusok erösebek valának, és a tizedik saeculumban, tsak asok eröszakos választást, és le tévést láttyuk abban az elsö székben amelyben mind addig, és mind azután atanyitás meg maradot a maga tisztaságában.
Gyüléseket, ritkán kezdének tartani, azért hogy abban a közönségesen valo hadakozásban, nehéz volt esze gyülni. de sött még, egyik városbol, amásikában sem volt bátorságos menni, ez igy lévén, ha az anyaszent egy ház szenvedése nagy volt, az orvoslás is nehéz volt, a régi példákot el kezdék felejteni, és arégi szabot rendek, lassanként fogyni kezdének, látván a sok büntetetlen valo bünt, a bünhöz szokának, való hogy minden ember keresztény volt. de az ugy tettzet, mint ha természet szerént lett volna, és mint ha, embernek, és kereszténynek lenni, egy dolog lett volna, a kereszténységet szokásban vévén, mind tsak külsö állapotokra forditották, avétkekben, és ajó erkölcsökben. a keresztények meg nem külömböztetnek vala a sidoktol. hanem tsak a Ceremoniákban, a melyek jobbaká nem teszik az embereket.
61. Beszélgetés. A vallás meg tartásárol.
Ha akeresztényí vallás, Isten munkája nem lett volna, az ellenséginek, ellent nem álhatot volna. de azt meg mutatta, hogy anyaszent egy házának közepette vagyon. és hogy azt, semmi emberi változás meg nem mozdithattya, de sött még tsudálatosan ki tettzet az évangyéliumnak ereje. ezekben anyomorult idökben, anyi nagy tudatlanság közöt is, mivel a leg aláb valo aszony is üsmérte, és imádta az egy Istent,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 469)