világiak közöt is látunk egy nehány szenteket, ugy mint szent István magyar királyt, szent imrét, az ö fiát, szent henricus Császárt, robertus királyt, ugyan ezis csinálta azt az Isteni hymnust. veni sancte spiritus, et emitte Coelitus.
A szentek, fö képpen az ollyanok, kik az ujonnan meg tért nemzetekböl valának, ugy mint szent henricus, és szent István, meg mutattyák hogy mitsoda. hajlandoságal. valának. ajó erkölcsre, az olyan nemzetek, akiket barbarusoknak neveznek vala aromaiak, azok hajlottak az egyeneségre, tiszta életre, meg vetvén agyönyörüségeket, és a testi alkalmatoságokot, az igasságot, szállás adást, és az adakozást szerették, amidön pediglen ezek az igaz és bátor emberek. az évangyéliumot meg kostolák, a hoz szivekböl kaptsolák magokot, ravaszságal nem keresték annak magyarázattyát, se azon meg nem ütköztenek., a mi nehéznek látzot lenni nékik, valo hogy az ö magok viselések nem volt mindenkor oly álhatatos, se olyan egyenlö, mint a régi görögöké, és romaiaké, de meg, nem valának ollyan két szinüek, és kép mutatok, mint agörögök.
Az illyen szent emberek, szorgalmatosságok által, aközönségesen valo bátorságot kezdék fel álitaní, meg esketvén az uri rendeket az Isten frigyére. /eszerént nevezték ahadakozástol valo szünést,/ mivel minden héten meg kelletet szünni ahadakozásnak, szeredán estvétöl fogvást, hetfün reggelig. glab.libr. IV. C.5. libr.V.C.1.an.1041. de a Clericusoknak, butsujároknak. és szántó, vetö embereknek. bátorságban kelletet minden koron lenni, ezt a frigyet egy nehány Conciliumban álitották fel, ex Communicatio alat, Cap.l. extra. de trev et pa. ugyan tsak abban az idöben is kezdék fenyegetni excommunicatioval az ollyanokot, kik az egy háziakot
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 471)