De a midön, anagy hidegekben mezit láb látták járni egy ollyan szentet mint szent bonifacius, a szent romuáldus tanitványát, meg más egy ollyan szentet mint dominícus loricatus, a kin le tsorgot a vér, a disciplinázása miat, abbol észre vették, hogy azok a szentek az Istent szerették, és avétket utálták, az elmével valo imádságot nem tudván mire valo, imádságnak azt tartották, amidön a soltárokot halották mondani, egy szoval, abban nem kételkedhettek, hogy az ilyenek ne szerették volna. felebaráttyokot, mivel másokért penitentziát tartottanak. az illyen külsö sanyargatásokon meg ütközvén, engedelmesebbeké lettenek, és halgatni kezdvén az ilyen papokot, és barátokot,. kiknek életeket tsudálák, sokan meg térének, azt pedig nem kel gondolni, hogy a disciplina, avas lántz, es más egyéb test sanyargatására valo eszközök, uj találmányok lettek volna, theodoretus, az ö religiosa historiájaban. az illyenekröl sok példát ád elönkben. tsak egyedül stylitus szent simon, a rettenetes sanyargatásra. elegendö példát ád, szent Colombánus régulája, a ki is ahatodik saeculumnak a vége felé élt, a barátok vétkeit, bizonyos számu disciplinázásal hagya meg büntetni, idövel ezt sok szentek követék.
A büntetésre valo tselekedetek közöt, a melyeket a régi penitentziák helyet adgyák vala, leg gyakortáb a nevezetes hellyekre valo butsu jarást hagyák, ugy mint jerusálemben. romában, Compostellában. a kilentzedik saeculumban már igen panaszolkodának azon, hogy sokan elnek viszá az ilyen butsu járásal, arosz életű papok, és Clericusok., az által tisztáknak tarták lenni magokot, a fö renden lévök, huzni, vonni kezdék a szegenységet. ollyan szin alat, hogy mesze földre kel nékik butsura menni, és a szegényeknek okot adot. a koldulásra, és akoborlásra, valának a többi közöt ollyanok, kik egyik tartománybol a másikában. koboroltanak
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 476)