szokásiban, és hogy mitsoda külömbözés volt. mindenkor., a valoságos keresztények, és a hitetlenek közöt. meg láthatná azt, hogy a kereszténységnek fundámentuma. állandóbb, mint sem arrol gondolkodot. és azt el kell hinni, hogy a kereszténység., nagy tsudákal állitatot fel, söt még a volna hihetetleneb, dolog. ha egy ollyan változás, tsuda nélkül lett volna meg, azok a tsudák pedig. anyira meg hatották vala az elméket, hogy tsak igen késöre kezdének azokrol kételkedni. Az uj eretnekségek, sok roszat okozának, a vallás fundamentumirol valo vetekedések., sokakban a hitet el ronták. a kik világi tekéntetböl, ha tsak külsö képen ís a Catholica vallást követék, de az eretnekek közöt, sokal többen valának ollyanok, kik szabadságot adván magoknak, avallás béli tudományt anyira vivék, a menyire akarák. és végtire, magok sem tudták mit kellene hinni, és ugy tekinték avallást, mint a világi dolgoknak egy részit, ez a veszedelmes tudomány hamar el terjede, az iffiak halván az attyoktol, vagy más ollyanoktol kik a vallásal tréfálodtanak. vagy még roszabat is mondhattanak, azt elméjekben meg tartották, és továb nem visgálták, azon kivül is a meg egyezet az ö hajlandoságokal, mivel a ki maga felöl sokat tart. az ollyan, könnyen hizelkedik magának, hogy meg külömböztesse magát, a közönségesektöl, a resttség is kételkedésben tarttya, és bajt nem ád magának. hogy a dolgot meg visgállya, de ökk akár mit mondgyanak, a miket én mondottam azok meg maradnak. és mindenkor az igaz lészen, valamint origénes mondgya Celsiusnak, hogy a kristus, reformálván a világot, bé töltötte olyan jó erkölcsökel, a melyeket. az elött nem üsmerték.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 489)