Constancinápoly. 5 jan. 1759
Méltoságos Groff uram, kedves ötsém uram.
Szivem örömivel élek a szabadságal a melyet vettem a Felséges királynénak itt lévö követtyétöl. hogy az urnak ötsém uramnak irhasak. annál nagyob örömel is irok, mert régtöl fogvást semi hirit nem halhattam, az Istenhez valo nagy hálá adásal. halottam azt meg. hogy a szegény üdvezült Aszony. az Anya szent egy házban holt volna meg, a mely kegyelmet az Isten, asok jó erköltsiért tette vele, a szegény öreg urnak halálát nem tudom mikor történt. Mikes Ferentznek házaságát meg tudtam, de semi örvendetes hirit nem halottam, az alma sokszor el hengeredik a fájátol, azt annál is inkáb el hittem, mert változo természetit üsmértem, mivel ha sok pirongatást szenvedet is. de gyermek korunkba velem meg nem alkudhatot, a Mikes familiábol többet kettonél nem üsmerhettem, mivel a szegény aszony terhes volt az ural ötsém uramal. azon esztendöben a melyben hazámbol ki jöttem, az urnak ötsém uramnak. pedig gyermekeiröl semit nem halhattam, noha igen szivesen kivánnék hallani.
Magam felöl pedig azt irhatom hogy ha bujdosásban vagyok is. de az Istennek áldása, és irgalmasága mindenkor velem volt és vagyon; és másokal is jót tehetek, az urnak jósága, és segittsége nem lévén meg határozva, mindenek veszik az ö bö kezének irgalmaságát, egyéb szükséget tehát nem érzek, hanem hogy a hivek közi nem számláltatom, noha azt az Isten ö szent Felsége tudgya, hogy oda számláltathatom, az én bujdosásomnak vége akor lészen, a midön az életemnek,
(I. Misszilis levelek: 303)