A’ Tél hideg, igen szellős. És a’ mellett igen esős Lakni Városba kedvesen Arra okod éppen nintsen. Mert a’ tavaszt másutt várják Nagy őrőmmel, ’s azt ohajtyák Itt pediglen tőlle félünk Ahoz tartva, kőzelitűnk. Okát annak ki találnád. Ha ez Várost sokat laknád. Mert gyakron az mirigy Halál Tavaszal itt sokat sétál. Tavasz kezdete igen rut, És a’ Vége a’ Széltől fut. A’ Nyár meleg, minden ki ég Alig marad egy kis zőldség Az Ősz tehát leg kedvesebb Azzal Gyűmőlts nem édesebb Mit mondhatni, tehát jonak. Hogy az ize, jo az bornak. Oltsosága a’ Kenyérnek Mellyet mondhatni fejérnek. Aszszonyokat itt ha látnál, Keresztet magadra hánnál. Mert mindenik egy ijesztö Nem kűlőmb, mint egy kisértő Fekete Szőr a’ mentéjek Fedezve van orrok fejek. A’ fejek van bé-polálva Tsak a’ Szemek van ki nyitva. Azt nem mondom hogy szaladnál Töllök, ha vannak házoknál. Mert ott más köntősbe vannak Mint mikor az uttzán járnak.

(I. Misszilis levelek: 327)


Előző oldal | Következő oldal