valo reménség., azt tud meg. hogy hálá adásal lehetz hozám a tiszteletért. a melyet meg tartottam eddig hozád. ura lévén sorsodnak.
Arra kérém. hogy adgyon három napot a válasz adásra. azt meg engedé, az imádságban töltém azt a három napot. de végtire latván hogy minden segedelem nélkül vagyok, azt sem reménlhettem hogy hazámot meg láthassam. a hol halálomot bizonyosnak tartották. és semmi modom sem volt abban hogy tudosithassalak, másként is el hitettem volt magamal, mint hogy halálomra igyekeztél, azért nem is kivántál volna többé meg látni, ugy tekintém magamot. mint olyat. aki vég képen el hagyatot mindenektöl hogy pediglen vallásomot követhessem titokban. azért a sultán akarattyára állék.
Harmad nap mulva hozám jöve. és mondám néki, hogy ha meg esküszik nekem arra. hogy nem fog vallásomban háborgatni. kész vagyok kezemet oda adni néki. erre az öröme igen nagy volt. és noha maga látta hogy nem tselekedhettem más képpen, mind azon által. meg köszöné nekem, és a maga vallására meg esküvék, hogy titokban bizvást követhetem vallásomot, de igen el titkolyam magamot.
Ez a hir tsak hamar el terjede pálmeriában, és mint hogy arra rendeltettem vot, hogy mindenkor akaratom ellen valo hüségtelenségben essem. engemet meg koronázának. és királynénak kiáltának. igen nagy pompával, a mely másnak tettzhetet volna, ezen Ceremonia alat a thibolt képe mindenkor eszembe volt, véle beszélettem, tölle botsánatot kértem, mint ha jelen lett volna
A mi pedig tegedet illet uram. tekintvén az attyára, sokszor a szemedre hánytam kegyetlenségedet. a mely a veszedelemre tett volt engemet; egy napot el nem mulattam kilencz esztendötöl fogvást. hogy igen sok köny hullatást ne ejtettem volna, és hogy felöletek nem emlékeztem volna a hü saidaval
A sultán pedig meg tartotta fogadását., az egész udvara azt gondollya hogy a vallásomot el hagytam. tsak egyedül ö tudgya az igazat, az ö tisztelete. és kedv keresési, minden nap ujjab ujjab volt hozám. és azt magatok láttatok, hogy mitsoda hatalmom vagyon rajta. a midön meg nyerém életeteket. én titeket mihent meg láttalak mindgyár meg üsmértelek. és még tegnap meg üsmértettem volna magamot veletek, de elsöben meg akarám tudni. hogy ha szeretteké még engemet
(III. Mulattságos napok: 100)