lö.. az iffiu grofnak szépségit tsudálá. de thibolthoz. az ö nemesi ékes termetiért, és szép férfiu abrázattyáért, külö.ö.ö. valo betsülettel volt

Es mondá nékik. a sultánné hozám valo nagy hüségébö.. és hozátok valo jó akarattyábol., mentette meg életeteket. azt is akarja hogy veszedelemre is tegyed azt érettem, azért készüly. hogy meg indulhass holnap után. az én tanácsom arra reá állot. hogy te légy feje hadamnak. az én népem annyira meg unta már a sok hartz vesztést. hogy nem fogja illetlen dolognak tartani ha én rend kivül valo modot keresek arra. hogy helyre állithassam dolgomot. és ha szinte keresztény vagy is. de az én hadam örö.el fog néked engedelmeskedni. ha a te vitézséged meg egyezik. az ö reménségekel.

Thibolt mindenekre ajánlá magát a sultánnak, mind nagy szorgalmatoságára. mind nagy hüségére. azután a sultán eleiben ada néki mindeneket. hogy mit tsekedgyék, és a maga házában mene,

A ki is alig mene ki a házbol. hogy a királyné thibolthoz fordulván. mondá néki. a hitetlenek ellen mégy hartzolni, emeg egyezik a mi vallásunkal. de édes thiboltom egyeztesd meg csendeségemet bátorságodal, hartzoly a gyö.edelemért. és nem azért hogy meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy attol füg az enyimnek minden boldogsága. és azt tud meg. hogy azert szerencséltetem életedet hogy jobban meg szabadithassalak, thibolt ezeket a kedves szavait szivesén meg kö.zö.vén. meg igéré néki. hogy tsak azért fog hartzolni. hogy mindenkor véle lehessen

Mint hogy már ideje volt, azért mindnyájan a szállásokra menének., oda érkezvén. thibolt ót talála egy uri kö.tö.t. és egy drága kardot, a melyeket a sultán küldö.te néki. ajándékban. mindgyárt fel is vévé. a kö.tö.t, és a kardot fel kö.é. és a sultán udvarlására mene., a ki kedvesen látá ötet. azután sokat beszélgetének együt. a hadakozásrol. és a sultán látván ahadakozásra valo nagy értelmét. tsak nem bizonyos lett a gyö.edelemben, azon napot, és a másodikát. a hadak készületiben tö.ték. mint hogy pedig thiboltnak meg kelleték indulni., saidát a király néhoz küldé. hogy had butsuzhasson el tö.le magánosan, a király né aki ezt ugy ohajtotta valamint ö. maga. éttzakára halasztá a butsuzást. azért a midö. mindenek nagy tsendeségben valának saida a sultánné házába vivé thiboltot.

(III. Mulattságos napok: 102)


Előző oldal | Következő oldal