A ponthiö fejdelem aszony a pálmériai sultannak Hogy ha tsak. ate nemesi jó erkölcsöd ellen kelletet volna viaskodnom. tudtodra adtam volna el szaladásomnak okát, gondolván hogy te azt még inkáb siettetted volna. mint sem meg gátoltad volna, de ate szereteted. és a te vallásod. igen nagy akadályok lévén. szukséges volt hogy tsalárdságal éllyek, hogy ki mehessek az országodbol. nem alhatatlanságbol hadlak el. tégedet. mivel én a ferjemet. atyámot. és az ötsémet követem, akik is azok a három rabok a kiket nekem adtál volt. az én férjem veszedelemre tévén életét éretted. és országodért. eleget tett érettem. mind azokért a köteleségekért. a melyekel néked tartozom. és keresztény lévén. és fejdelem aszony. még annak elötte minek elötte tiéd lettem volna. azért látod hogy az én rendem. és hitem mire kötelez engem. soha el nem felejtem a tiszteletet a melyel voltál hozám, és hozád valo háláadásom holtig valo lészen. a leanyomot neked hagyom, a kit kételen voltam kicsinysége miat el hagynom. tekinttsed atyai szeretettel ötet. minden féle boldogsagot kivánok néked. és kérem szivesen a menyet hogy azokot az Isteni világoságokot adgya meg néked a melyek szükségesek a te jó erkölcseidhez
A ponthiö fejdelem Aszszony.
A sultánnak a gályálya. viszá érkezvén. a fejdelem aszony levelét vevé. erre a hirre valo nézve., ki mondhatatlan nagy keserüségben esék. de az ö elméje. és okossága. mindeneket meg gyözvén., vigasztalását keresé kis leánykájában.
Azonban a mi uri szabadult rabjaink. romában érkezvén. a pápa nagy tisztelettel fogadá öket. és minek utánna. viszá vette volna a fejdelem aszonyt. és saidát. a keresztényi hitre, onnét sok ajándékokal meg indulának. és ponthiöban érkezének. ahol ezt az uri társaságot oly örömel láták. hogy nem lehet ki mondani.
kevés idö mulva a grof ponthiö meg halván. minden tartományi a fiára szálla., de ez az iffiu fejdelem. keveset élvén. a fejdelemségit a nénnyinek hagyá. a ki is a ferjinek adván. nagy ditsöségben, és egyeségben éltenek mind holtig, a sultántol valo fia a fejdelem aszonynak, egy igen. gazdag és nagy familiábol valo leányt vett el.
valérius el végezvén historiáját. az egész társaság szépnek találá.
(III. Mulattságos napok: 105)