olyan egy másal valo verekedésel., amelyet mind az okoság. mind a dolognak ki menetele tilttyák. de mind ezekre ha még is nem hajtasz. ésküszöm. néked. hogy Elviröl ne is gondolkodgyál többé.
Hogy hogy aszonyom. fel kialta. dom sebástien. hát a dom baltazár. élete már is olyan kedves elötted. hogy engemet a halálra itély, ha ötet meg ölhetem?
Én gyülölöm Dom baltazár.. felelé Elvir, de tégedet még is inkáb szeretlek mint ötet gyülölöm, az ö halála. meg nem vigasztalna engemet a halálodon., akár gyözedelmes légy. akár meg gyözetet. de a te veszedelmed bizonyos., ezt mind tsendeseb, mind bizonyosab modal lehet meg orvosolni., én nekem kel azt végben vinnem. és te néked kel. nékem engedelmeskedned. abban az egy dologban. a melyben meg mutathatod hogy vagyon hatalmom rajtad. mit kellesék hát tselekednem felelé erre keservesen dom sebastien. és mit parancsolsz nékem.?
Azt, mondá néki Elvir. szerelemel tekintvén reája. hogy engemet szeres. és várj dom pedrétöl. és fö képen az én hüségemtöl. azt pedig tellyeségel meg tiltom néked, hogy semmit ne várj a fegyveredtöl. olyan állapotban vagyunk egy másal. a mely nem engedi hogy el titkolyam hajlandoságimot, az szüléimtöl vettem azt a parancsolatot hogy tégedet szereselek., és hogy abban vessem minden boldogságomot. dom sebástien. nyujtván néki kezét. senkié nem lészek tsak tiéd, ez az igéret tsendesittse meg haragodot. üze el félelmidet. és tégyen arra alkalmatosá. hogy együt. olyan modot találhassunk a mely el szélesze, ezt a fel indult szélvészt.
Ennél nem kelleték több. a szerelmes dom sebástiennek. és azt követé a mit kivántanak tölle. és az elvir lábaihoz borulván, szászor kére botsánatot. tölle, és meg anyiszor fel fogattatá véle. hogy másé nem lészen. tsak az övé.
Dom pedre.. a ki mind ezeket látta. a szive nagy keserüségben volt rajtok. azt igeré nékik. hogy minden tehettségével. azon lenne. hogy dom baltazár.szándéka véghez ne mehetne, erre valo nézve. hárman tanátsot tartának, és azt végezék el. hogy a két részröl valo atyafiakot mind esze gyüttsék. és akiknek elejekben adgyák, hogy
(III. Mulattságos napok: 110)